Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
702 Hogy a bajok gyökerét egy kicsit próbáljam láttatni, emlékszem arra, amikor Hankó Fara gó államtitkár úrral együtt ültünk az alkotmányügyi bizottsági ülésen, és épp az átvilágító bírókat hallgattuk meg, akkor két jellemző történetet meséltek el. Az egyik, hogy hogyan jött létre ez az átvilágító testület, a másik pedig, hogy hogyan lehet bele esni valakinek a saját csapdájába. Úgy jött létre ez az átvilágító testület - amely a teljes magyar közélet tisztaságát lett volna hivatva mintegy három fővel... , hogy megjelent egy fekete autó egy bíró háza előtt, megkérték, hogy fáradjon Pestre, és aho gy Pestre ért, tíz perc múlva átvilágító bíró lett. Ennyit az ügy akkori komolyságáról. Szó szerint ez van a jegyzőkönyvben, tehát megkérdezték, a válasz az volt, hogy igen. Lehet, hogy tíz percnél rövidebb idő alatt lett átvilágító bíró az illető; megteki nthető az alkotmányügyi bizottság jegyzőkönyveiben. A másik jellemző példa, amikor az átvilágító bíró maga sem tudta azt, hogy olyan ítélkezésben vett részt, ami alapján ő nem lehetett volna átvilágító bíró. Erről aztán a parlament később, jó öt évvel a tö rténet után döntött. Akkor találtam mondani, hogy ne világítson az, akinek zárlatos a lámpája. Na, ezzel a zárlatos lámpával világít azóta az Országgyűlés. Hiszen felsorolták kollégáim, képviselőtársaim, hányféle kísérlet történt arra, hogy az igazságokból még igazságosabb megoldásokat szüljünk, hányféle szakmai és politikai megoldás volt arra, hogy ebből az igazságból ügynöklistákat szervezzünk, D209es ügyet formáljunk. A D209es mellett még volt egy D1től 11ig terjedő sorozat, amelyet egy másik bizo ttság nem egészen tudott kezelni, és ennek egy oka van: magunkban politikailag és erkölcsileg ezt a vitát nem tudjuk lezárni. Ennek másik oka az, hogy ezt a politikai és erkölcsi vitát mások feje fölött folytatjuk, olyanok felett, akik nincsenek és soha ne m is voltak abban a helyzetben, hogy érdemben választ adjanak az általunk feltett kérdésekre. Ebbe tartozik a III/I. és III/II. ügyosztály valamennyi tagja, dolgozója, akkori alkalmazottja. Bocsánat, ők nem besúgók voltak. Ők egy jogállaminak nem nevezett állam - persze erre fél mondattal majd mindig utalni fogok - olyan alkalmazottjai voltak, akik esküt tettek nemcsak a rendszerre, hanem a feladat ellátásának titkosságára, mint ahogy esküt tesznek ma is vagy ugyanők, vagy késői követőik ezeken az ügyosztál yokon vagy ebben a szervezetben. És nincs módjuk arra, hogy megmagyarázzák - még a bizottságok előtt sincs módjuk arra, hogy megmagyarázzák , hogy mit miért tettek, kivel milyen kapcsolatuk volt. Ha erre kényszerítjük őket, akkor olyan válaszokat kapunk, mint a volt miniszterelnököktől, akik elnagyolták egy bizottság előtt ennek a válasznak a lehetőségét, vagy pedig azt mondták, hogy sose volt ilyen lista, vagy nem volt a kezükben. Mára kiderül, hogy volt a kezükben - ez is egy érdekes történet. Vagy pedig olyan válaszokat kaptunk, hogy megkerülte a volt szttiszt azt, hogy őt ki milyen feladattal bízta meg. (13.20) Tudniillik nagyon nagy hátrányuk származott abból később, hogy ezeket a kapcsolatokat ápolták. Hiszen volt olyan titkosszolgálati miniszter, ak i direktben rugdosta ki őket, volt olyan, aki a kollégáin keresztül rugdosta ki őket, és végül a szervezet kezdett átpolitizálódni azért, mert mi nem adtuk meg azt az alkotmányos védelmet, és nem disztingváltunk a különböző szolgálatok között az elmúlt 15 évben egyszer sem. Ma is, képviselőtársaim, összekeveri mindenki a különböző ügyosztályokat, összekeveri azt, hogy ügynök, szttiszt, tartó tiszt vagy nem tudom, milyen fogalmakat, nem szeretném a teljes palettát felsorolni. És amikor összemossuk ezeket, e lfeledkezünk arról, hogy a III/III. ügyosztály volt az, amelyre a rendszerváltás után azt mondtuk, hogy nem, és mindent tudni kell, és az összes többit békén hagyjuk. Kérem, önök kötötték meg azt a kétharmados megállapodást, azt a paktumot annak idején, ho gy annak a történetnek ott és akkor vége van, és létrehozunk közösen egy olyan jogállami szervezetet, amely ma megfelel a modern nemzetbiztonság valamennyi követelményének. Kérem, hogyan lehet arabterroristaelhárító olyan valaki, aki bizonytalan lehet abb an, hogy holnap jön egy másik kurzus, és feltárja a nevét? Hogyan lehet ma drogügyeket ellenőrző, kapcsolattartó vagy titkosszolgálati személy az, aki nem tudja azt, hogy a drogosok holnap hozzájutnake a nevéhez? Kérem, tudjuk azt,
