Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (Harrach Péter): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
700 Én ezért hiszek a nyilvánosság erejében. Nemcsak a közs zereplőknél, mindenkinél. Azért mindenkinél, mert ahogy Mécs Imre is elmondta, nem csak a közszereplők életét nehezítette az meg, hogy valakit megfigyeltek, és róla adatokat szolgáltattak, lehet hogy számos olyan, sőt egészen biztosan számos olyan család é letét keserítette meg ez a megfigyelés, akik ma nem közszereplők, akiknek ma semmi közük nincs se a politikához, se a közélethez, élnek valahol nyugodtan, van valamilyen szakmájuk, de adott esetben sokat szenvedhettek az elmúlt időszakban. Azt gondolom, ne kik is meg jár az, hogy igen, akik őket megfigyelték, azok is kerülhessenek nyilvánosságra, és esetleg egy kisebb közösség, a család, a baráti társaság vagy a munkahelyi környezet döntsön annak az embernek a sorsáról, aki ebben a t evékenységben részt vett. Ezért mondom azt, hogy a nyilvánosság kellő erő, szükséges erő és elégséges erő. Zárásként hadd mondjak egy idézetet - David Viscott mondta ezt valamikor : a vesztés legbiztosabb módja, ha minden módon igyekszünk elkerülni a kock ázatot. Én azt gondolom, hogy vállalnunk kell a kockázatot, akár vállalnunk kell a kompromisszum kockázatát, hiszen ha a magyar parlamentben manapság bármiben kompromisszum alakul ki, akkor egyik és másik fél elkezd gyanakodni, hogy valamit elrontottunk, m ert valaki más is egyetért a mi javaslatunkkal. Én azt kérem mindenkitől, magunktól, hogy ebben az esetben ettől tekintsünk el, és értelmezzük akár úgy a kompromisszumot, ahogy szokták néha definiálni a pesszimisták, hogy az a jó kompromisszum, amikor mind egyik fél kicsit elégedetlen a végeredménnyel, mert ez azt jelenti, hogy mindenki feladott az eredeti álláspontjából egy kicsit, és így kialakult egy olyan kompromisszum, ami ugyan talán nem elégít ki mindenkit száz százalékban, de mindenki egy közös nevez őként el tudja fogadni ezt a kompromisszumot. Úgyhogy az előbbi idézetre utalva én még egyszer arra szeretném magunkat felszólítani, hogy vállaljuk a kockázatot, vállaljuk a kompromisszum kockázatát, azért, hogy Magyarország nyerhessen. Köszönöm szépen a f igyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Balogh Miklós képviselő úr szintén írásban jelentkezett, MSZP. Nincs jelen a teremben. A helyben jelentkezett képviselőkkel folytatjuk a sort. Ivanics István képviselő úrnak adom meg a szó t, Fideszfrakció. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán onnan kezdenénk ezt a kérdéskört, hogy ki is a felelős. Most volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja, ennek a megemlékezésnek is valójában az az apro pója, hogy az a rengeteg elhurcolt ember kinek a bűnéből került oda, és kinek a bűnéből került elfelejtésre, elfelejtetésre a felnövekvő magyar ifjúság előtt. Úgy gondolom, hogy a titkosszolgálatok vizsgálatánál is helyére kell tenni végre az alapkérdést: ki is volt itt bűnös? Ki is vétkezett? Ki tette lehetővé, hogy ez a rendszer ilyen módon, ilyen gonosz és aljas módon működjön? Ha ezt a lényegi kérdést megfogalmazzuk és megpróbáljuk bemutatni a jelenkor fiatalsága számára, és önmagunk számára is bevallju k, akkor úgy gondolom, hogy tudunk tenni ennek a kérdésnek a megoldásában. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nem tudok elfogadni semmiféle indokot arra, hogy a rendszerváltás után tizenöt évvel, az Euró pai Unió tagjaként bármiféle biztonsági kérdés veszélyeztetné az igazság kimondását és kiderítését. Úgy érzem, a jövő biztonsága szempontjából semmi nem fontosabb, mint az igazság megmondása, az igazság feltárhatósága és az igazsággal való tényleges szembe nézés. Elmúlt tizenöt év, az országban egyetlen párttitkár nem jelentkezett még, hogy bocsánatot kérjen azért, hogy a tevékenysége miatt nem sikerült bemutatni a felnövekvő generációk előtt azt, hogy mi történt a málenkij robot és az egyéb elhurcolások kap csán ebben az országban. És most sincs a
