Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH KÁROLY (MSZP):
695 Sajnos letelt az idő, képviselő úr. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Elnök ú r, nem volt a meghívóban semmiféle időkorlát! ELNÖK (Harrach Péter) : Az elfogadott napirend szerint 15 perces időkeretben szólalnak fel az írásban előre jelentkezett képviselők is, ezt közöltem az első felszólalónál. Lehet újból jelentkezni. MÉCS IMRE (SZD SZ) : Köszönöm, elnök úr. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérem szépen. Tóth Károly képviselő úrnak adom meg a szót. TÓTH KÁROLY (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Abból kell kiindulnunk, hogy ez a javaslat, amelyet most tárgyal a parlament, minde n eddigi javaslatnál mélyebb és szélesebb megismerést tesz lehetővé. (12.40) Ez az első olyan javaslat, amely valóban abból indul ki, hogy a múlt megismerése közérdek, és ez az első olyan javaslat, amely valóban lehetővé is teszi a megismerést. Annyit azér t el kell mondani a múltról, hogy 1988 és '90 között volt két lehetőség - akkor még volt két lehetőség : az egyik a múlt teljes lezárása és az iratok hosszúhosszú időre való titkosítása, hogy röviden tudjam mondani: “sóbánya”, ahol megőrzik az iratokat, és a közeljövőben nem merül fel újra és újra a kérdés; a másik lehetőség, ami akkor megvolt, már akkor is megvolt, a teljes nyilvánosság. Ehelyett '90ben a következőt választotta és ezt fenntartotta a demokratikusan megválasztott parlament is: létrehozta a '90. évi X. törvényt, amely abból indult ki, hogy a III/IIIas kivételével az összes többi jogfolytonosan végzi a munkáját, új törvények, demokratikus játékszabályok alapján, de elismerte, hogy a kémelhárítás, a hírszerzés, a katonai biztonsági szolgálat ok változatlanul fontos feladatot látnak el, és ezzel hosszú időre létrehozta azt a korlátot is, amely a megismerhetőséget biztosította. Tessék tudomásul venni, hogy egészen 2002ig minden vitánk arról szólt, hogy elég széles körben, elég mélységben történ ike meg az átvilágítás, a múlt megismerése a III/IIIas főcsoportra nézve. Innen a képviselők, közszereplők átvilágítása erre a területre történt meg, és 2002ig ebben viszonylagos egyetértés mutatkozott a parlamentben - azt nem mondom, hogy a közéletben mindig. 2002ben történt meg először, hogy minden eddigi - nevezzük így - hallgatólagos megállapodás és minden eddigi olyan dolog, amit a '90es törvény, majd a '95ös nemzetbiztonsági törvény is rögzített, a többi terület folyamatos tevékenységét, politik ai okokból felrúgásra került 2002ben, mert politikai okokból egy olyan területre került kiterjesztésre a vizsgálódás, amely nem a III/IIIas főcsoportra vonatkozott, hanem általában a IIIasra, mert politikai indokok alapján találtak egy személyt, aki ell en azon a címen, hogy már nem a III/IIIast vizsgáljuk, hanem általában a IIIas főcsoportot, támadást lehet indítani. Erről Körömi úr beszélt itt - nem igazán gondolta végig, hogy mit mond, de értem, hogy megszólalt az ügyben. De ekkor került először kisz élesítésre, hogy már nemcsak a IIIas főcsoport egészére vonatkozott, politikai okokból, és nem a múlt megismerése miatt, hanem mert akkor és ott a mostani ellenzéknek lehetett rúgnia egyet az aktuális kormánypártba. Erre is jött egy válasz, még mindig rés zmegoldások sorozataként, amely megpróbálta, hogy akkor legyen mélyebben megismerhető a múlt, kerüljön át több anyag a Történeti Hivatalba - amely új nevet kapott: állambiztonsági iratok levéltára , növeljük az átadott adatok mennyiségét. Megpróbáltuk köz ösen, hogy bővítsük ki egyrészt az átvilágítandók körét, másrészt próbáljuk bővíteni azokat a területeket, amelyre nézve történik az átvilágítás. Abban a pillanatban megjelent az a kérdés, hogy de ki a közszereplő, és mindenki úgy érezte vagy nagyon sokan úgy érezték, hogy
