Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH KÁROLY (MSZP):
696 másmás társadalmi csoport érdekében szót kell emelni, ezért igazából megnyugtatót ez az állapot sem hozott. Egy területen igen: lényegesen megnövekedett az átadott iratok mennyisége, szabályozottá vált, világossá vált, egyértelművé vált, és már messze nem attól függött, hogy a szolgálatok mit akarnak vagy mit nem akarnak átadni, hanem törvényben szabályozott módon történt. Kiderült azonban, hogy ezen a folyamaton is túllépett a társadalom néhány szereplője - nem állítom, hogy a társadalom egésze, mert nem hiszem, hogy a társadalom egészét éjjelnappal ez a kérdés foglalkoztatja. Néhány szereplő túllépett ezen, és túllépett egy fogalmat; bárhogy próbáljuk definiálni, túllépett a közszereplő fogalmán. Néhány érdeklődő úgy döntött, hogy az az izgalmas, ha olyan személyről jelennek meg információk, aki a társadalom egy jelentős tömege számára érdekes, és már nem az volt a kérdés, hogy közszereplőe. Amikor tehát a tavalyi év vége felé elkezdtek megjelenni sportolók, művészek és mások - akik nem közszereplők - adatai, világossá vált, hogy abban a mederben, amely megpróbálja jól vagy rosszul… Ezért idejétmúlttá, okafogyottá és mára időszerűtlenné vált, amit Mécs úr mondott, mert az önök javaslatán túllépett a világ, túllépett Magyarország, és ez a javaslat meg duplán túllépett azon a javaslaton. Mert mit mond ez a javaslat? Hogy megkülönböztetés nélkül - ennyiben ez a legdemokratikusabb javaslat is - valamennyi, a szolgálatok életében, a IIIas főcsoportnál keletkezett, a rendszerváltás előtti irat megismerhetővé válik már nemcsak a kutatók, hanem a társadalom széles köre számára - ebbe beleértendők a ma közszereplői, ebbe beleértendők a tegnap közszereplői, és ebbe beleértendő mindenki, aki nem is közszereplő, bárhogy próbáljuk is meg mesterségesen bővíteni a közszereplők körét. Én tehát azt gondolom, létrejött egy rendkívül mély és széles megismerést lehetővé tévő törvényjavaslat. Ha ezt a javaslatot elfogadjuk és törvényerőre emeljük, igazából nem értelmezhető, hogy ezek után kiket kellene még kül ön átvilágítani és mire, amikor valamennyi adat és információ megismerhető a társadalom egésze számára. Ezért azt gondolom, hogy itt egy új szituáció jött létre: amikor képviselőtársaim benyújtották a javaslatot - amely két elemre támaszkodik: az egyik, ho gy a múlt megismerése közérdek, a másik pedig, hogy biztosítani kell a teljes nyilvánosságot , akkor létrejött egy demokratikus megoldás a múlt megismerésére. Azoknak a részletkérdéseknek a kapcsán természetesen soksok pontosítást kell tenni, hogy a múlt megismerése és a jövő biztonságának a megteremtése összhangban történjen, és ne veszélyeztessük a jövőt semmilyen szempontból, mert szolgálatokra, demokratikus körülmények között működő demokratikus szolgálatokra szükség lesz a jövőben is. Szeretném egyér telművé tenni: ez a törvénytervezet nem listákról szól, ez a törvénytervezet nem azt a célt tűzte maga elé, hogy bárkik listákat gyártsanak és tegyenek közzé. Ez a javaslat azt mondja, hogy legyen megismerhető az iratok összessége, azért is, mert csak így lehet valóságos képet kapni. Bárhány fős lista automatikus közzététele nem segíti a múlt megismerését, mert két dologra biztosan nem tud válaszolni egy ilyen címszavakat vagy csak neveket tartalmazó lista. Az egyik, hogy van egy kör, amelyet úgy hívtunk, h ogy a szolgálatokkal együttműködők, és van egy kör, amelyet úgy hívunk, hogy megfigyeltek. Azonban - Körömi úrnak is mondom - nem ilyen egyszerű és nem feketefehér a világ. Nem lehet egységes és sematikus megközelítést adni, mert nem minden együttműködő b esúgó és nem minden megfigyelt áldozat - ismétlem: nem minden együttműködő besúgó és nem minden megfigyelt áldozat. Szeretnék erre példákat mondani. Persze abból kiindulva én elfogadom, hogy az áldozatoknak valóban minden adatára, információira biztosítani kell a teljes védelmet, de szeretném elmondani, hogy az előző rendszerben is meg ma is működött hírszerzés is, kémelhárítás is, katonai területen, mondjuk, a harckészültség fenntartását segítő szolgálat is; ezek tevékenysége nem demokratikus törvények ala pján, de fontos feladatot látott el. (12.50) Hiszen csak szeretném megkérdezni önöket, hogy azt a kémelhárítót, aki azért dolgozott, mert a határon túlról, bármelyik országból átküldtek Magyarországra ottani ügynököket, hogy az ide
