Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - CZERVÁN GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
673 Tisztelt Ház! Egy paragrafussal továbblépve visszautalnék a bevezetőben általam mondottakhoz. A 3. §ban határoznák meg a kormány számára az agrár- és vidékfejlesztési stratégia megalkotásának feladatát, mindezt határidő nélkül, ami jól jelzi, hogy a Gyurc sánykormánynak nem áll szándékában e koncepció megalkotása, és azt is, hogy a jelen törvénytervezet semmiféle érdemi, koncepcionális alapon nem áll. Ezek után ismét feltehető a kérdés, hogy akkor minek is került e módosítás a Ház elé. Marad a feladatkipip álás és a kommunikációs lehetőség, hogy a területet nem ismerő állampolgárok felé a kormány azt a látszatot kelthesse, hogy foglalkozik az ágazattal. Ugyanezen paragrafus egy másik módosítást is tartalmaz, mely ismételten jól jelzi a folyamatok meg nem ért ését. A törvény eddig arra kötelezte a minisztert, hogy a parlament előtt számoljon be az előző év agrár- és vidékpolitikai folyamatairól, és tegye ezt a következő év költségvetésének beterjesztése előtt. Nem volt véletlen ennek az időpontnak a meghatározá sa, hiszen így az előző év tapasztalatainak a leszűrését követően a következő év költségvetésének tervezésekor már meg lehetett lépni azokat a módosításokat, amelyeket a parlamenti képviselők szükségesnek tartottak. A beszámoló időpontjának kitolása ezt má r lehetetlenné teszi, hiszen mire az Országgyűlés tárgyalná a beszámolót, a költségvetés főbb számairól szóló vitán már vélhetően túl lenne a tisztelt Ház. A továbbiakban az előterjesztés mindössze két érdemi változtatást tartalmaz, ezek közül az egyik jel entősen puhítja a kormányzat számonkérhetőségét. Míg a törvény a jelenlegi formájában meghatározza, hogy a kormányzatnak a rendelkezésre álló eszközökkel arra kell törekednie, hogy az agrárolló záródását segítse, addig a mostani javaslatban már csak a dodo nai “arányos jövedelmet biztosító termelői árszínvonalkialakulás” szövegrész szerepel mint a kormányzat feladatát meghatározó pont. Míg az agrárolló statisztikailag pontosan meghatározható változása számon kérhető a mindenkori kormányzaton, addig az idéze tt szövegrész - valljuk meg őszintén - mindössze arra ad lehetőséget, hogy elkenje a felelősséget, és lehetetlenné tegye a számonkérést. Ez a változtatási szándék is jól illik a kormány agrárpolitikájába, melyet leginkább a nemtörődömség és a felelőtlenség jellemez, ebben pedig a számonkérhetőség egy felesleges momentum. Az általam érintett utolsó lényegi pont is ehhez csatlakozik. A 9. §ban látszólag érthetetlen módon kíván az előterjesztő változtatni az Agrárgazdasági Tanács működésével kapcsolatosan. A jelenleg hatályos szöveg azt tartalmazza, hogy a tanácsnak legalább húsz tagból kell állnia, a képviselt szervezetek számára vonatkozó minimális feltételt el kívánja hagyni az előterjesztő. Az indokoló részben azzal a meggyőzőnek nehezen nevezhető érvvel é l, hogy a kötöttséget az eddigi működés tapasztalatai a továbbiakban nem indokolják. Az előterjesztés általános koncepciójából mi arra gyanakszunk, hogy itt is a számonkérhetőség, a társadalmi ellenőrizhetőség lehetőségét kívánják csökkenteni. Tisztelt Kép viselőtársaim! Sokak előtt nem világos, hogy az agrárgazdaság fejlesztése nemcsak az agrártermelők, a gazdák ügye, hanem valamennyiünk ügye és érdeke, hiszen mindannyian élelmiszerfogyasztók vagyunk. Érdekeltek vagyunk, érdekeltek kell legyünk abban, hogy a termelők tisztességesen tudjanak dolgozni, abból megélni, hiszen nekünk sem lehet mindegy, hogy mi kerül az asztalunkra. Itt szeretném megjegyezni: nagyon veszélyes dolognak tartom a termelők, a gazdák szembeállítását a fogyasztókkal, az erre irányuló m agatartást elutasítjuk. Vegyük már észre, hogy egy csónakban ülünk! Éppen ezért a törvényjavaslatban a fogyasztók érdekeit, az élelmiszerbiztonságot, a termelő és a fogyasztó egymásra utaltságát érdemes volna markánsabban megfogalmazni. A FideszMagyar Po lgári Szövetség bízik benne, hogy a parlamenti viták végén a zárószavazás eredményeként az agrárgazdaság közép, illetve hosszú távú kereteit jól meghatározó módosító törvény fog születni, amelyet azután már “csak” be kell tartania a mindenkori kormánynak. A “csak”ot persze idézőjelben értem, hiszen mindannyian tudjuk az előző évek tapasztalataiból, hogy
