Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Bejelentés népi kezdeményezésről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
485 (13.00 óra - Elnök: dr. Szili Katalin Jegyzők: dr. Kis Zoltán és Vincze László) ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket ma kezdődő ülésünkön. Köszöntöm valamennyi jelen lévő képviselőtársamat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésünk munkáját a televízió, rádió nyilvánossága előtt vagy itt az ülésteremben a karzaton. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 5. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Kis Zoltán és Vincze László jegyző urak lesznek segítségemre. Kérem valamennyi jelen lévő képviselőtársamat, hogy a csi pkártyájuk használatáról ne feledkezzenek meg. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági értekezlet alapján tárgysorozatbavételre, illetve ajánlás készítésére kijelöltem a bizottságokat. Érdeklődő képviselőtársaim a szokásos mó don az informatikai hálózaton keresztül kaphatnak erről tájékoztatást. Bejelentés népi kezdeményezésről ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Az Országos Választási Bizottság elnökétől népi kezdeményezés aláírásainak vizsgálatáról sz óló levelet vettem át. Ebben dr. Ficzere Lajos a következőkről tájékoztatott. Az Értelmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesülete által országos népi kezdeményezéshez benyújtott aláírások ellenőrzésének eredményeként az Országos Választási Bizottság megál lapította, hogy az érvényes aláírások száma nem éri el az országos népi kezdeményezés érvényességéhez szükséges számot. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napir end előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: „Új politika új megközelítése” címmel. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt fél évben, amikor csak tehettem, hosszabb külföldi útjaimat követően az Országgyűlés előtt beszámoltam annak tapasztalatairól, tanulságairól. Engedjék meg, hogy most ez alkalommal mégsem a múlt heti német és brüsszeli találkozók eredményeiről, az ezen találkoz ókon felvetett kérdésekről szóljak a tisztelt Ház előtt. Azért nem, mert azt gondolom, hogy vannak olyan fontos belpolitikai kérdések, amelyeknek a Ház nyilvánossága előtt való megvitatása talán most egy kicsivel fontosabb. A politikai szónoklatokban rends zeresen visszatérő elem azt mondani, hogy ez vagy az a magyar rendszerváltás vesztese. Használjuk mi ezt a kifejezést, ezt a kitételt a fogyatékossággal élőkkel, a nagy gyermekes családokkal, a romákkal kapcsolatban, és folytathatnánk a sort. Egészen bizto san ebbe a sorba illeszkedik az a mondat is, amikor azt mondjuk, hogy a magyar vidék, a magyar falu bizony a rendszerváltás egyik nagy vesztese. Az a falu és az a vidék, amely 1990 előtt millióknak adott megbízható munkát, teremtett biztonságos életet, és szerte a világban úgy tekintettek a magyar falura, mint egy tanulmányozandó példájára annak, hogy hogyan lehet a városiasodás megállíthatatlannak tűnő folyamatában mégiscsak erős, polgárait megtartani képes falvakat teremteni. Igen, Magyarország ilyen hely volt. Ma nem ilyen hely. A magyar falu az elmúlt 15 évben erejét vesztette. A magyar falu gondok és bajok sokaságával küzd. Ezek között vannak olyan problémák, amelyek általános, átfogó európai vagy magyar gondok, de el szeretném önöknek mondani, hogy van legalább egy olyan, amely nem illeszthető ebbe a sorba.
