Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Bejelentés népi kezdeményezésről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
486 A magyar falu erejét a mezőgazdaság adta. Az a mezőgazdaság, amely versenyképes volt Európában. Az a mezőgazdaság, amely az európai versenyképességi rangsorban mindig az elsők között tanyázott, és Kí nától Hollandiáig jöttek és tanulmányozták, hogy mi ennek a titka. A magyar mezőgazdaság versenyképessége és csodálatot ébresztő teljesítménye már a múlté. És nem akarom elhallgatni önök előtt, hogy ennek döntő mértékben az az oka, hogy a magyar mezőgazdas ág összes fontos kérdése középszerű, kicsinyes, önző, ideológiai ítéletektől egyáltalán nem mentes politikai viták martalékává vált. Alig van olyan kérdés, amit nyugodtan tudunk egymással megvitatni. Alig van a magyar falunak olyan gondjabaja, amely tárgy ilagos és szakszerű vita tárgya lehetne. Nem tudunk nyugodtan beszélni a birtokszerkezetről. Nem tudunk nyugodtan beszélni a földtulajdonról és a földhasználatról. Nem tudunk nyugodtan beszélni az élelmiszeripar irányába nyitott vertikális integrációk szük ségességéről. A falu és a föld a között a négyöt dolog között van Magyarországon, amely az elmúlt 15 évben a politikai indulatokkal terhes viták közepére jutott. A falupolitika és földpolitika, a nemzetpolitika, az állam szerepe a modern világban, ezen be lül a verseny és a szolidaritás kérdése, a magántulajdon és a köztulajdon kérdései, ez az a négyöt nagy kérdéscsomag, amelyben Magyarországon nemcsak hogy szűnni nem akaró, hanem egyre élesebb, és úgy látom, hogy a realitásoktól és a magyar jövő érdekében viselendő közös felelősségtől egyre inkább eltávolodó vita van. Nem szeretném ezt az alkalmat arra használni, hogy azt mondjam, és ezt a vitát szándékaim ellenére tévútra vigyem, hogy azt gondolom, hogy a faluról és a földről való azon gondolkodás, amely a '90 és '94 közötti kormányt jellemezte, majd később amilyen módon átpolitizálódott újra ez a kérdés '98 után, az nem válik hasznára sem a falunak, sem a földnek. Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy kellő mértéktartással, kellő tárgyilagossággal, a poli tikai indulat legcsekélyebb nyoma nélkül képesek lennénk ezekről a kérdésekről beszélni. Mert az nem kérdés, hogy a magyar falu nem egyszerűen lakóhely. Az nem kérdés, hogy a föld nem egyszerűen termelőerő. A falu és a föld és a földhöz kötődő élet az élet mód. Az az életmód, amely milliók életmódja, és még sokkal többeknek az öröksége, apáiknak és nagyszüleiknek az életmódja volt, és teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország nem akarhatja veszni hagyni ezt az életmódot. És az is nyilvánvaló, hogy akkor a magy ar falut és a mezőgazdaságot támogatni és fejleszteni kell. Támogatni és fejleszteni - mondom; nyilvánvalóan nem úgy (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ahogy ti csináljátok.) , hogy megpróbáljuk visszavinni a múltba. Nem úgy, hogy olyan válaszokat adunk a ma g ondjaira és bajaira, amely válaszok talán már tíz évvel ezelőtt sem voltak korszerűek. A falunak, a vidéknek nyilvánvalóan változnia kell, de ez a változás nem járhat azzal, hogy beszűkül és elszegényedik az élet. Azzal jár és azzal kell hogy járjon, hogy több lehetőséget teremt. De ne tévedjünk! Ugyanezzel a nyavalyával küzd Ausztria, ugyanezzel a nyavalyával küzd Franciaország, ugyanezzel a nyavalyával küzd Svédország. Hogyan lehet a városiasodó világban a falut a maga értékeivel, lehetőségeivel megtartan i többnek, mint lakóhelynek és munkahelynek, sajátos és sokak számára egyedül élhető környezetnek? (13.10) Azok a viták, amelyek most tárgyalótermekben és a tereken zajlanak, sokrétűek. Van olyan része, amely, azt gondolom, hogy higgadtan, nyugodtan, döntő en szakmai keretek között megvitatandó és megvitatható. Van olyan része, amelyben kormány és gazdák, kormány és tüntetők biztosan egyetértésre tudnak jutni; van olyan része, ahol gyaníthatóan nem. És van olyan része ezeknek a vitáknak és ezeknek a felszóla mlásoknak, amely kívül esik a szakmai megfontolás keretein, ahol nem szakmáról van szó, hanem politikáról. De hát nem kell csodálkozni, fontos a falu, fontos, ami a faluban zajlik, fontosak a gazdák, hát persze, hogy azonnal ott van a politika! Hadd válass zam szét én magam is háromfelé ezt a dolgot, éppen azért, hogy talán segítsük a gyorsabb előremenetelt. Az első kérdés, hogy hogyan is állunk azoknak a támogatásoknak a kifizetésével, amelyeket várnak a gazdák. Hogyan állunk az ígéret megtartásával? Hiszen azt
