Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 14 (237. szám) - Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
4472 DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkalmi munkavállalás törvényes megkönnyítését még a Hornkormány alatt, Kiss Péter minisztersége idején kezdte az akkori szocialistaliberális kormány, és sajnos a következő négy évben nem sok minden történt ezen a területen. Ezért én ezt az egész törvénycsomagot mind a hazai alkalmi munkavállalás szempontjából, mind a külföldiek foglalkoztatása szempontjából egy szemléleti áttörésnek tartom, aminek a társadalmi hátterét széleskörűen meg kell érteni, és a különböző vidékekről származó politikusoknak is egymással empátiával vitatkozva kell megérteni, hogy ez hogyan is néz ki országosan. Hozzáteszem, én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem vagyok munkáltató. De mivel Bács és Csong rád megye vidékét szinte fától fáig ismerem, ezért ezen szabályozás tekintetében engem legalább annyira foglalkoztat a munkavállalók megalázó helyzete, az, hogy a kilencvenes évek közepétől kezdve nagyon sokan voltak kénytelenek magyar állampolgárok, külfö ldi állampolgárok - ezek között románok, magyarok, ukránok és mások is - ahhoz, hogy egyáltalán meg tudjanak élni, ilyen munkákra elszegődni. Másrészt pedig részben azért is, mert otthon, mind Ukrajnában, mind Romániában katasztrofális helyzetek voltak - m ost már annyira nem, de még most is elég rossz , és ezekből az országokból Magyarországra is jöttek, és mennek tovább Nyugatra is, Portugáliáig és egész Írországig. Ugyanúgy ez a vita folyik Németországban is, ahol miközben védik a német munkaerőt, a spár gaszedésre továbbra is csak a lengyel vendégmunkásokat alkalmazzák, mert a német munkanélküli - nem akarom őket bántani - ezeket a munkákat nem vállalja el. Emögött nagyon sokféle feszültség meghúzódik: az is, hogy alacsony a mezőgazdaság jövedelmezősége, és nem bír el túl nagy közterheket, nagyon nagy az árrés, a mindenféle kereskedelmi, feldolgozói szféra, az összefogás hiánya. A tészek, a szövetkezés hiánya miatt a termelők messze áron alul vagy költségen alul értékesítenek sokszor. Plusz még a szezonáli s munkáknak van egy természete, hogy vannak bizonyos csúcsidőszakok, általában a tavasz meg az ősz, amikor ezeket a munkákat koncentráltan kell elvégezni, vagy mondjuk, főként északon a málnánál és egyéb gyümölcsösöknél sokszor néhány nap áll rendelkezésre , ezért ezekben az időszakokban koncentráltan kell a munkaerőt felvenni. A kilencvenes évek közepétől kezdett eltűnni ezekről a vidékekről az a munkaerő, ami korábban a nagyüzemek szétesése után kikerült ott nem az utcára vagy a térre, és ott nagyon sokáig , az első öthat évben, nagyjából '9697ig még viszonylag elegendő számú munkaerő állt rendelkezésre. De már ekkor is akadályozta a foglalkoztatást az, hogy megszűntek azok a korábban, a Kádárkorszakban ismert technikák, hogy építőtáborok, KISZtáborok, katonák, magyarok, oroszok kimentek az idénymunkákban segíteni. Az a munkaerő pedig, ami kilökődött a nagyüzemekből, vagy megöregedett, vagy rokkantnyugdíjba ment, vagy elköltözött a város felé. Ezért ezekben az intenzív gyümölcszöldség és szőlőkultúrájú vidékeken valóban beállt egy olyan helyzet, amit úgy hívnak, hogy strukturális munkanélküliség. Rendkívül megalázó helyzetek zajlottak le az elmúlt tíz évben, mindegy, hogy ki volt kormányon, hiszen a munkavédelmi felügyelőségek és az érintett hatóságok, v égezve a törvény által rájuk ruházott kötelességet, felléptek az ellenőrzések során, és egyrészt a munkavállalókat is sújtotta ez a helyzet, hogy nincsen munkakönyvük, nincsenek legálisan foglalkoztatva, sőt, ha külföldi volt, akkor kitoloncolták az ország ból. Romániában az utóbbi években még pluszbüntetést is szabtak rájuk, tehát mondjuk, ha a magyar határőrség egy évre bevonta az útlevelüket vagy kipecsételte őket az országból, akkor a románok még erre rátettek kéthárom évet. Emiatt ez a munkaerő egyébké nt rettegett attól, hogy ebbe a bizonytalanságba jöjjön, de a szükség rákényszerítette, hogy mégis munkát vállaljon, hiszen Romániában az a pár ezer forint, amit itt napszámban kerestek, kereset szempontjából ott a többszörösét éri. Ezek a megalázó helyzet ek a munkáltatókat is sújtották, hiszen olyan magas büntetéseket szabtak ki rájuk, ami sokszor sokaknak a többévi jövedelmét is elvitte, nemhogy esetleg egykét évit. Nyilván azokat sújtotta elsősorban, akik ténylegesen a szőlőgyümölcs termesztéssel fogla lkoztak,
