Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 22 (201. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/14230. szám), valamint a Magyar Köztársaság alkot... - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
429 született, még nem volt a magyar társadalomnak, az ezzel foglalkozó szakembereknek sem tudomásuk arról, hogy valójában hogyan is működött az állambiztonság a Kádárrendszer idején Magyarországon. Évekbe telt, míg sikerült kideríteni pontosan a IIIas csoportfőnökség tevékenységét, működését, ezért az első javaslat természetesen még nem tartalmazhatta mindazokat az információkat, és nem alapozha tott azokra, amelyeket a későbbiekben megtudtunk. 1994ben az Alkotmánybíróság egy határozatában előírta a törvényalkotóknak, hogy a megfigyeltek információs kárpótlását biztosítani kell. Ez fontos állomás volt ezen az úton. Így aztán 1996ban az Országgyű lés döntött, és felállította a Történeti Hivatalt. Emlékeznünk kell arra, hogy ezzel a döntéssel valójában csak a III/IIIasok ügye került ide, nem volt kontroll az iratátadás felett, és a megfigyeltek nem ismerhették meg például a saját besúgójuk nevét. E z volt 1996ban. 2001ben történt a törvénynek egy módosítása, amely kiterjesztette a Történeti Hivatal illetékességét a teljes IIIas főcsoportfőnökségre, a tényleges iratátadásra azonban nem adott garanciát ez a javaslat sem, így féloldalas maradt. 2003ban készült egy újabb törvényjavaslat - amire még mindannyian emlékszünk, hiszen ez a parlament hozta meg , amelyben az iratátadás garanciákkal lett körbebástyázva, de túl tág visszatartási okokkal, amiről még fogok beszélni a kritikai észrevételeim kapcs án. A megfigyelt most már megismerhette a besúgója nevét, és közszereplők esetén nyilvánossá vált az ügynökmúlt. Ez a 2003as törvény, amely a Szabad Demokraták Szövetsége, a liberális párt álláspontja szerint is féloldalasra sikeredett, de azt azért el ke ll mondanunk, hogy ez indította el azt a folyamatot, amit most látunk. Ennek eredményeként kerülnek nyilvánosságra azok az ügynökügyek, amelyek újra előtérbe helyezték a múlt megismerésének a problémáját. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondtam, hogy mi ala pvetően támogatjuk ezt az elénk került javaslatot, de természetesen van néhány kritikai észrevételünk. Szeretném elmondani, hogy miben van vitánk az előterjesztővel, miközben a lényeges pontokban helyesnek tartjuk az előttünk lévő indítványt. Helyesnek tar tjuk azt, hogy elindult a szűkítés útján, azon törvényi okok szűkítésének az útján, amely törvényi helyekre hivatkozva az iratokat vissza lehetett tartani a nemzetbiztonsági szolgálatoknak. Eddig. Ezt azért tartjuk helyesnek, hiszen mindenki, aki kritizált a ezt a törvényt, elsősorban a kutatók, a történészek oldaláról - hiszen az ő munkájuk és szerepük rendkívül fontos a megismerés útján , azt kifogásolta, hogy túl sok fontos irat marad megindokolhatatlan okok alapján a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Ez ma az elsődleges tennivaló. Mert mint emlékeznek rá, hivatkoztam arra, hogy a 2003as törvény valójában ma már a legszélesebb szabályozást adja ezen a téren, jelentős előrelépést hozott az elmúlt évekévtizedek szabályozásához képest, de eme előrelépés mel lett is komoly gyengesége, hogy nagy lehetőséget ad a szolgálatok számára arra, hogy visszatartsanak iratokat. Ezt kell megszüntetni. Ez az egyik legfontosabb probléma a jelenlegi javaslattal. Ezen a téren a mostani beterjesztés előrelép, de azt gondoljuk, hogy nem eléggé, mert fenntart bizonyos kiskapukat, amelyeket nem lenne szabad, és erre is mindjárt ki fogok térni. Azt is helyesnek tartjuk, hogy ez a törvényjavaslat erősíteni akarja a civil kontroll szerepét az iratátadás felett. Ez is vitás pont volt a legutóbbi törvényjavaslat kapcsán. Helyesnek tartjuk a törvényjavaslatban szereplő tudományos tanácsadó testületnek a mi javaslatunknak és elképzelésünknek is megfelelő felállítását, mert mindenképpen kívánatos, hogy a civil kontrollt erősítsük. A Szabad Demokraták Szövetségének a támogatására lehet számítani itt is. Vitánk van viszont - mint ahogy jeleztem - két lényeges pontban az előterjesztővel, és ezt szeretném is elmondani. Az egyik az úgynevezett kerülőút kérdése. A törvényjavaslat visszahozza azt a jelenleg is hatályos állapotot, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatkozhatnak arra, hogy bizonyos iratokat - ezt a köznyelvben gyakran szupertitkos iratoknak szokták mondani - visszatarthatnak úgy, hogy ezen iratok listájával egy legfelsőbb bírósági bíróhoz fordulnak, és azt mondják, pusztán felsorolva az iratok tételeit, hogy ezen iratok visszatartását, titkossá minősítését továbbra is fenntartják. Ezt mi helytelennek tartjuk, mert úgy gondoljuk, itt egy széles körű visszatartási lehetőséget nyitnán k ki. Úgy gondoljuk, hogy vannak ilyen iratok - természetesen,
