Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 22 (201. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/14230. szám), valamint a Magyar Köztársaság alkot... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
422 Ismét meg szeretném erősíteni: nem kőbe vésett a javaslatunk. A v ita során finomhangolásra van lehetőség, azonban meg kell teremtenünk az egyensúlyt a múlt megismerhetősége, az állambiztonsági iratokban szereplő személyek információs önrendelkezési joga, valamint az ország mai nemzetbiztonsági érdekei között. A múlt tör ténelmi megismerésének immáron valódi lehetőségét kínálják az eddig számos külön irattárban elhelyezett anyagok, amelyek a 2003. évi III. törvény szerint átadásra kerültek a Történeti Levéltárnak. Az iratok átadása során fő vezérlőelv mindvégig az egykori állambiztonsági szervek titkainak a lehető legszűkebb körére való visszaszorítása volt. A rendszerváltozás óta még soha nem került sor ilyen mennyiségű irat rendezett és ellenőrzött formában történő átadására. Az 1944. december 21e és 1990. február 14e k özött keletkezett, a levéltári törvény hatálya alá tartozó iratokból a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a felülvizsgálaton átesett 65 800 tételnyi iratból 44 900 tételt adtak át. Ez összesen az iratok 69 százaléka. A felülvizsgált iratoknak csak 29 szá zaléka került bizottsági listára és 2 százaléka a külön főigazgatói jegyzékre. A bizottsági listára vétel és a főigazgató külön jegyzékében szereplő mindössze 2 százaléknyi irat visszatartásának egyetlen, jogállamban elismert indoka, hogy bizonyos módszere k, források, az együttműködők nyilvánosságra hozatala súlyosan veszélyeztetné a nemzetbiztonsági szolgálatok működését. Az esély a múlt megismerésére adott, hogy élni lehessen vele, az átadott iratokat teljeskörűen az állampolgárok számára hozzáférhetővé k ell tenni. Ezt a célt szolgálják a képviselőtársaim által benyújtott törvényjavaslatok. Az anonimizálás nélkül megismerhető adatok körének bővítése, valamint a levéltár teljes digitalizált anyagának közzététele az interneten elérhetővé fogja tenni, hogy az eddigi korlátozásoktól mentesen, bárki által kutatható legyen az elmúlt rendszer működése, bárki megismerhesse a rá vonatkozó iratokat, adatokat, a jövőben ne lehessen szelektíven a nyilvánosság elé tárni egyes személyek ügynökmúltját. Az egykori állambiz tonsági szervekkel együttműködő vagy azok alkalmazásában álló személyek azonosításához szükséges adatok személyes adatként, a jelenlegi szabályozás szerint rendkívül erős törvényi védelem alá esnek. Megismerésükre csak az egykori megfigyelteknek van lehető ségük. Céljaink csak úgy teljesülhetnek, ha ez a jog valamennyi állampolgárt megillet, ezért indokolt az alkotmányban a közérdekű adatok megismeréséhez való jog kiterjesztése a múlt megismeréséhez szükséges adatokra. Továbbá rögzíteni kell az alkotmányban azt is, hogy ezek a személyes adatok nyilvánosak. Az alkotmánymódosító törvényjavaslatnak azonban nem célja semmiféle büntető szankció alkalmazása. Annak csak a '90es évek elején, a rendszerváltozás védelme érdekében lett volna értelme. Négy szabad válasz tással a hátunk mögött semmi sem indokolja, hogy a nemzetközi jogi egyezményeket is megsértve egyes polgárok között, a múltban viselt szerepük miatt szankciókkal járó különbséget tegyünk. Feladatunk csupán annyi, hogy olyan helyzetbe hozzuk a választókat, hogy felelősen tudjanak dönteni, amikor az urnákhoz járulnak. A közvélemény értékítélete, úgy vélem, megfelelő súlyú következmény. Azonban arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy egy ember ügynökmúltja nehezen ítélhető meg a beszervezés körülményei, a ténylegesen végzett ügynöki munka vizsgálata nélkül. Senkit sem bélyegezhetünk meg hiányos ismeretek birtokában. A levéltári anyag összegyűjtése, rendszerezése és a teljes körű nyilvánosságra hozatala közelebb visz ahhoz, hogy az érintettek ténylegesen v égzett tevékenysége megítélhető legyen majd, akár a választók számára is. Ismét meg szeretném erősíteni az MSZPfrakció nevében, ugyan nem a törvényjavaslathoz kapcsolódik szorosan, azonban a médiavitákban többször felmerült és elhangzott a szankcionálás k érdése, hogy nem támogatjuk ezt a javaslatot. Bár tudom, hogy a nyilvánosság nem tekinthető közjogi szankciónak, azonban az elmúlt évek tapasztalatai arra világítottak rá, hogy a nyilvánosság ereje szankcióként működik.
