Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 8 (235. szám) - Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
4084 vagy majd az fogja csinálni, ha kényelmetlen. Megítélésem szerint itt egyértelművé kell tenni mindenféleképpen a javaslatot. Na gyon érdekes, és Frajna Imre is kitért rá a gyógyszernagykereskedelem kérdéskörében, hogy a gyógyszernagykereskedelmi engedély jogosultja - a 11. §ban taglalja a törvény - lényegében ettől kezdve közvetlenül a fogyasztó irányába is forgalmazhat. Az utol só mondat azt mondja: illetve csak olyan megrendelőnek szállíthat gyógyszert, aki gyógyszerekkel kapcsolatos nagykereskedelmi, illetve egészségügyi szolgáltató tevékenységet végez. Őszintén megmondom, nem tudom, hogy a jelenlegi szabályozás lehetővé teszie ezt - nem tudtam utánanézni , de azért ez elindítja az ember fantáziáját, hogy egészségügyi szolgáltató tevékenység és nagykereskedelem, nem vezete ez olyan egészségtelen monopóliumokhoz a későbbiek folyamán, ami esetleg beszűkíti az alkalmazási lehető ségeket. Azért én megfontolandónak tartanám, hogy ez így jóe a szabályozás szempontjából. Már szó volt róla, hogy a gyógyszerismertetési tevékenység kapcsán a paragrafus bizonyos összeférhetetlenségi szabályokat ír elő, tehát abban az intézmé nyben, ahol egyéb jogviszonyban tevékenységet végez a gyógyszerismertető, ott kvázi nem folytathatja ezt a gyógyszerismertetési tevékenységét. Nekem az a véleményem, hogy teljes összeférhetetlenségre van szükség ebben az esetben: döntsék el, hogy gyógysze rt akarnak ismertetni, vagy pedig egészségügyi tevékenységet, gyógyító tevékenységet akarnak folytatni. Ez adott esetben, bizonyos szakmák esetében - képzeljünk el, mondjuk, egy belgyógyászatikardiológiai jellegű tevékenységet - akkor is torzíthatja a gyó gyszerpaletta használhatóságát, tehát nem biztos, hogy a ko rszerű terápia irányába mutat. Nekünk az a véleményünk, hogy ebben az esetben teljes összeférhetetlenséget kell biztosítani. A promóció kérdésével számtalan alkalommal f oglalkoztunk, számtalanszor élcelődés középpontja volt. Korábban ezt rendeleti szinten próbálta a tárca szabályozni, most törvényi szintre emeli. Ennek kapcsán azonban beszélni kell arról, hogy a promóciónak van egy olyan szolgálata - és idézőjelbe téve, h ogy ez aztán áldásos vagy nem , ami tulajdonképpen az állam feladatát vállalja át. A hatályos jogszabályok előírják, hogy az egészségügyi dolgozóknak folyamatosan képezniük kell önmagukat, kreditrendszer alapján - most folynak az engedélyezési eljárások, 5 év, 250 pont, önök nagyon jól ismerik , azonban ennek a kereteit az állam nem szervezi meg, ennek az anyagi bázisát nem biztosítja az orvosok számára. Mindannyiunkat hívogatnak hónapról hónapra különböző konferenciákra, és nekünk szerencsénk van, mert á ltalában csak egy napra megyünk, vagy ha több napra megyünk, akkor mint VIPvendégeknek állják a költségeinket, de ha azokat az árakat megnézzük, egyegy ilyen kongresszuson, továbbképzésen való részvétel százezer forintos nagyságrendet jelent. Akkor, amik or jelenleg egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakorvos havi nettó fizetése nem sokkal haladja meg a százezer forintot, az egyik oldalon kötelezővé tesszük - teljesen jogosan - a továbbképzésen való részvételt, ugyanakkor anyagilag ellehetetlení tjük. Tehát jó lenne már, ha az állam az ezzel kapcsolatos feladatát teljesítené. Nagyon jó a betegtájékoztatási rész. A patikusnak tájékoztatni kell a nem vényre járó gyógyszerek kapcsán, tehát az öngyógyszerezés esetén a gyógyszerek hatásáról, mellékhatá sáról, különböző interakciókról. Ez jó, hogy benne van a törvényben, csak hát érvényt lehete ennek szerezni, működike ez, tudjae patikus, a gyógyszerész, hogy éppen nem egy másik patikából jön, vagy hogy odahaza milyen egyéb gyógyszerei vannak. De minde nféleképpen pozitív lépésnek kell tekinteni. Lassan elérünk az árrés kérdéséhez. Itt már többször feltettük a kérdést, hogy ez kinek az érdekét szolgálja, miért kell az árréshez hozzányúlni. Az államtitkár asszony azt mondta, ettől azt remélik, hogy csökke nni fognak a nem támogatotti körben az árak. Frajna Imre azt mondta, hogy ne fessünk mi itt tragikus jövőképet ezzel a módosítással kapcsolatban, nem biztos, hogy nagyon el fognak szabadulni az árak. Nem azt mondta, hogy biztos, hogy csökkenni fognak az ár ak, hanem hogy nem biztos, hogy el fognak szabadulni. Ez korrekt is. Mikor lehet egy versenytől árcsökkentő hatást várni? Ha a verseny klasszikus feltételei adottak. Ha jól tudom, a fiókgyógyszertárakkal együtt 2650 gyógyszertár működik ma Magyarországon,
