Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 8 (235. szám) - Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4078 összehangolt tevékenységet kell hogy igényeljen a Gyógyszerész Kamara részéről, hiszen ha nem engednek ebben a részben, akkor azzal támadhatók, hogy liberalizálják a gyógyszerpiacot. Ha a Gyógyszerész Kamara nyitna a házhoz szállítás, az üzletközpontokban való gyógyszerárusítás, illetve az ügyelet egyszerűbbé tételében, akkor valószínűleg nem kerülnének mindig előtérbe ezek a kérdések. A továbbiakban nagy biztonsággal prognosztizálható, hogy egy szegedi gyógys zertár forgalom- és fogyasztásösztönző módszereit akár a közfinanszírozásban részesülő gyógyszerekre is kiterjedően nem egy, hanem kétháromszáz, láncban lévő gyógyszertár követné a jövőben. Ugyanis a lakosság számára érezhető mértékű árrésengedményt tartó san csak a láncok tagjai, illetve a legnagyobb forgalmú gyógyszertárak tudnak majd adni, döntően a nagyobb városokban. Az árengedményt a forgalmi átrendeződés révén elért többletükből kompenzálnák, vagyis az árréstömeg tekintetében pozíciójuk esetleg nem i s romlana. A forgalomátrendeződés a kis- és közepes gyógyszertárak kárára történne, és gyorsuló piaci koncentrációval járna. A 1015 ezer lakosságszám alatti településeken a szabályozott árrés megszüntetése az első időszakban valószínűsíthetően a magasabb árrés érvényesítésének példáit, próbálkozásait hozná a nem támogatott gyógyszerek esetében. Figyelembe véve a nem támogatott és a támogatott gyógyszerek iránti igény együttes jelentkezését, valamint a magyar lakosság irracionális mértékű árérzékenységét, a z árrésnövelési időszak a forgalom áthelyeződését hozná a nagyobb települések nagyobb gyógyszertáraiba. A jelenlegi ellátási rendszer és szerkezet minden bizonnyal jelentősen redukálódna. Prognosztizálhatóan a 2010 közforgalmú gyógyszertárból jogkövető mag atartás esetén legalább négyötszáz megszűnne, illetve az ellátás szempontjából fiókgyógyszertárrá válna. A gyógyszertárban a beteg és a gyógyszerész között a szakmai tájékoztatás, felvilágosítás, tanácsadás helyett árösszehasonlítás és a gyógyszerárak kr itikai véleményezése dominálna, hiszen a gyógyszerár a teljes tartományban a gyógyszertár döntéseként jelenne meg a beteg számára. A bizottsági vitában szó esett a promóció mértékét szabályozó részekről is, és képviselőtársaim kifogásolták a vendéglátásra és a tudományos tevékenységre vonatkozó részeket. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy ez a törvényjavaslat mértékadó módon szabályozná a korábbi anomáliákat. Egy ésszerű mértéket javasol a törvényjavaslat, amely megegyezik az etikai kódexben megfogalmazott ésszerű mértékkel. Az ideiglenes forgalomba hozatali engedély vonatkozásában már elhangzott, hogy a jogalkotó milyen ritka betegségekben szenvedőkön kíván segíteni és megszüntetni azt a méltánytalan huzavonát, ami esetenkénti igénylést és esetenkénti mélt ányos támogatást jelentene. Ez folyamatosan biztosítaná a kezelést azoknak a betegeknek számára, akik ezekre a ritka gyógyszerekre szorulnak. A felelősségvállalás vonatkozásában vita volt abban, hogy az állam kivonul ez alól a kötelezettségvállalás alól. A zonban meg kell jegyezni, hogy a törvényjavaslat ezt nagyon helyesen európai módon szabályozza, hiszen Európában és mindenütt a világon a gyógyszergyártók viselik a felelősséget az általuk forgalomba hozott gyógyszerek káros mellékhatásai miatt. Az OGYI és az ÁNTSZ vonatkozásában számos intézkedést kell megtennie a két szervezetnek, hogy felnőjenek ezekhez a feladatokhoz. Úgy érezzük, hogy az ellenőrzés, a büntetés és a gyógyszerpiac állandó figyelemmel kísérése mindenképpen fontos eleme a törvény javaslatnak és a gyógyszerbiztonság kérdésének. A sürgősségi tárgyalásra azért kerül sor, mert november 1jéig eleget kell tenni azoknak a jogharmonizációs kötelezettségeknek, amiket az uniós tagság számunkra előír. A bizottsági vitában is elhangzott, és i tt is megerősítésre került, hogy nem értünk teljes mértékben egyet az árrésliberalizációval, mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy csak az árrés mértékéig lehessen eltérni a nem támogatott gyógyszerek körében az áraktól. A másik meggondolásra érdemes ja vaslat a gyógyszerészek felé pedig az, hogy a nagykereskedők által diktált monopolárak kivédésére valamilyen beszerzési szövetkezést, társulást hozzanak létre.
