Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 8 (235. szám) - Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4077 Elhangzott már, hogy nagyon sok egyeztetés után került a Ház elé ez a törvényjavaslat, de váratlanul - mint a bizottsági ülésen is elhangzott , szinte senkivel nem egyeztetetten, egyéb módosítások kapcsán a záró rendelkezések között került említés re az a szabályozás, amely gyakorlatilag megszünteti a nem támogatott gyógyszerek körében az árrésnek a maximalizálását, így egyben egy mozgásteret tesz lehetővé, megváltozna a jogi és a szakmai környezet. A javaslat a közfinanszírozott gyógyszerekhez nem illeszkedő, azzal nem konzisztens területet hozna létre az eddig egységes gyógyszerellátáson belül. Csak a közfinanszírozott gyógyszerek árának lenne hiteles lelőhelye, a többi gyógyszer áráról minden időpontban és minden szereplő esetében másmás érték le nne érvényben. Az egyik verzió: egészségügyi intézmény- és árrésverseny teljes körű adatok nélkül; a másik verzió: a leghétköznapibb kereskedés árakkal, akciókkal, egészségügyi jelleg nélkül. A gyártó a saját készítményei fogyasztói árát a nagykereskedés, a gyógyszertár számára csak a szállítás előfeltételeként köthetné ki. Ha a gyártó nem ezt a módszert választja, nem fogja ismerni a nem támogatott gyógyszerei ténylegesen érvényesülő fogyasztói árait. Mi úgy látjuk, hogy a gyógyszergyártóknak az a lehetősé ge, hogy a piacot befolyásolják az árképzéssel, gyakorlatilag megszűnik, hiszen a gyártó hiába változtatja a termelői árat, ahogy eddig is lehetősége volt rá negyedévenként, ha egy patika, mondjuk, egy csökkentett termelői árra megnövekedett árrést tesz, a mire minden lehetősége meglesz, akkor pont nem az fog érvényesülni, amit a gyógyszergyártó szeretne. A másik: kevés szó esett arról, hogy ez azt eredményezné, hogy a patikák között is különböző árak alakulnának ki, ami végképp nem a gyógyszergyártók és nem a betegek érdekeit szolgálná. Mi úgy gondoljuk, hogy itt továbbra is igény van állami beavatkozásra. Ha ez megvalósulna, a betegeknek semmilyen orientációja nem lenne arról, hogy melyik patika ad árengedményt, illetve emeli magasabbra az árat, és hogy mih ez képest. A másik probléma, hogy egy aszimmetria van itt a reklámtörvénnyel kapcsolatosan, amit nagyon fontosnak tartok kiemelni. A reklámtörvény ugyanis megtiltja, hogy a vényköteles gyógyszereket bárki reklámozza. A vényköteles gyógyszerek esetében, ami azért a nem támogatott gyógyszerkörnek egy fontos szegmensét teszi ki - idetartoznak az altatók, nyugtatók, nemcsak a potencianövelők, a fogamzásgátlók , nincs mód arra, hogy a patika hirdesse, hogy náluk akció van, olcsóbb, mondjuk, a potencianövelő gyó gyszer 20 százalékkal, ide jöjjenek a betegek, és ezt vegyék. Tehát nincs arra lehetőség, hogy a fogyasztó tudomást szerezzen az árakciókról - akkor pedig a fogyasztó nem tudja kihasználni azt, hogy valahol olcsóbb az áru, ha törvényileg nem szerezhet róla tudomást. Tehát valószínű, hogy ez nem teljesen átgondolt, és a környező szabályozókkal nincs összhangban. A vényköteles gyógyszerek egy része csak bizonyos esetekben támogatott, ez kétféle árat jelent majd egyidejűleg ugyanazon készítmény esetében. A zav aros helyzet ódiuma alól az egészségpolitika nagyon nehezen tudja magát kivonni. (9.50) A másik tényező, hogy a nagykereskedelmi piacot gyakorlatilag 9294 százalékban három tulajdonosi kör tartja kézben, a 2010 közforgalmú gyógyszertár tárgyalá si pozíciója emiatt nem hasonlítható az üzletközpontok beszerzései során elért érdekérvényesítéshez. A nem támogatott, de vényköteles gyógyszerek kedvezőnek szánt árainak közlése a betegekkel egy gyógyszertár részéről nem megengedett reklámnak minősül. A s zembeötlő közlés többletfogyasztást generál. A nem támogatott készítmények száma mintegy 5 ezer, és a betegek tájékozódása alapjában nem egészségügyi, hanem kereskedelmi létesítményt igényel. Az ártájékoztatás és az árrés ilyenfajta liberalizációja mellett meg kellene nézni a másik oldalt is. A betegek jogos igénye, hogy ügyeletben jussanak minél egyszerűbben, minél könnyebben gyógyszerekhez, másrészt pedig, hogy a nagy kereskedelmi bevásárlóközpontokban is kaphassanak gyógyszert, akár fiókgyógyszertárakban . Azt hisszük, hogy ez a kettő valamilyen módon
