Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 6 (233. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
3944 alapján. Ez pedig egyértelműen behatárolja, hogy nem más eseményről, nem több eseményről van szó, hanem erről az egyetlenegy eseményről van szó. Tehát én úgy gondolom, hogy nem igazá n megalapozottak azok az aggályok, amelyek arról szólnak és attól félnek, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium az új fogalommal majd visszaél, és szabadon terjeszti ki más sportrendezvényekre is. Nem, erre a törvényjavaslat nem adja meg neki a lehe tőséget. Ezért én aztán ezt a 9. §t a magam részéről és az SZDSZ frakciójának többsége részéről ebben a formájában is el tudom fogadni. De természetesen nálunk is megfogalmazódtak másfajta vélemények (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő letel tét.) , aggályosabb vélemények, ezeket Béki Gabriella képviselőtársam, úgy tudom, ismertetni fogja, de ha ez nem történik is meg, nyilvánvalóan (Az elnök ismét csenget.) , mint arról már szó volt, megjelenik egy módosító indítvány, amelyik megpróbálja ezt a kérdést szabályozni. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Csáky Andrásé a szó. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a bevezetőben hadd reagáljak: Szalay képviselő úr itt azt mondja, hogy a 9. § (5 ) bekezdése egyértelmű, hogy a 2001. évi I. törvényre. Én nem tudom, akkor többféle formában nyújtották be, mert az egyik gond pont az, hogy itt kipontozott részek vannak, akkor ide akármit be lehet írni, mondjuk, ez is a kodifikációnak az érdekes fajtája, hogy nem is tudjuk, hogy pontosan mire gondol a beterjesztő ezzel kapcsolatban. De ezzel az egésszel nem ez a gond megítélésünk szerint, mert azért abban egyetértünk, gondolom, mindannyian, hogy a szóbeli megnyilatkozások és a tettek harmóniája a politiká nak a hitele. Egy nagyon furcsa helyzetbe kerültünk, ezt Gógl képviselő úr itt mondta, és azért időről időre ma is a Ház asztalára került, hogy bizony hiába hoztunk mi nemdohányzók elleni (Sic!) törvényt, hiába hoztunk mi gazdasági reklámtevékenységről szó ló törvényt, azt a - nyugodtan mondhatom - járványt, hogy az utánpótlásnak a növekedését megállítsuk… - mert két külön kategóriát lehet bevezetni, úgy gondolom: akik már egy szenvedélybetegségnek a rabjai, és tényleg azok, illetve akik még nem azok, és els ősorban az a hatásos megelőzés, ha az utánpótlást megpróbáljuk egy picit visszafogni, illetve megakadályozni. És hangzatos jelentések, a miniszterelnök úr is, 21 lépés, a megbízott kormánybiztos úr azon az inkriminált bizottsági ülésen tényleg jónak nevezh ető programokat… - hogy össze kell fogni, és mindannyian, még a dohányosok is egyetértettek vele, hogy valóban lépni kell, ez a feladatunk. És akkor utána elénk terjesztenek egy ilyen törvényjavaslatot, amit ha az ember úgy végignéz, elolvassa az indoklást , megnézi a rendelkezésre álló háttérdokumentumokat, és azért elcsodálkozik, hogy most akkor milyen országban élünk, hogy egyrészt kinyilatkoztatjuk azt, hogy mindent meg kell tenni a dohányzás ellen, és ugyanakkor az egyik - mint ahogy itt Kökény képvisel ő úr mondta - legveszélyesebb felhajtórészt, ha szabad így fogalmazni… - a reklám területén itt tulajdonképpen ment a vita, hogy most székely kaput vagy Brandenburgi kaput nyitunk meg a reklámozás révén. (21.20) Számomra mé g ez sem lenne gond. Ha kívülállóként valaki elolvassa az indoklás részt, akkor azt tapasztalja, hogy tulajdonképpen szegény kormány kényszerpályán van. Mit tud tenni? Van egy európai uniós irányelv, ez a már többször idézett 2003/33as EKirányelv, utána van egy alkotmánybírósági döntés - azt hiszem, a 37/2001es, de majd úgyis elő fogom venni , szegény kormány nem tud mit csinálni, itt ez a gaz Európai Unió különböző irányelveket hoz, az Alkotmánybíróságról nem is beszélve, az is beszűkíti a mozgásterét; ő megpróbál mindent megtenni, de nem teheti meg.
