Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 1 (232. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Mit teljesített 3 év alatt a Medgyessy-Gyurcsány kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3795 hogy a tetteket és a tényeket reálisan értékelje, akkor teremthetnénk olyan hangulatot és olyan helyzetet, ahonnan eredményesebben lehet tevékenykedni. Teljesen homályos, hogy miről beszél Pokorni Zoltán, amikor azt mondja, hogy a célok rosszak. Hiszen mik ennek a kormánynak a céljai? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az es élyegyenlőség javítása? A munka megbecsülése? Igazságosabb újraelosztás? Miért rosszak ezek a célok? A társadalmi szolidaritás növelése? Nos, azt gondolom, hogy a legnagyobb hiba, amit a politikában is, mint ahogy bárhol máshol az életben elkövethetü nk, a jó szándék, a másik fél, a vitapartner jó szándékának a kétségbe vonása. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Pokorni Zoltán: Ezt az egyet nem vontam kétségbe!) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Képviselőtársaim! Az MDF képvis előcsoportja ugyancsak jelezte, hogy a frakció álláspontját a vezérszónoki körben két képviselő szeretné ismertetni. Elsősorban megadom a szót Csáky András képviselő úrnak. Képviselő úr! DR. CSÁKY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen , elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! A mai nap, úgy gondolom, abban egyet kell hogy értsünk, hogy a magyar jövőről szól. Mert akkor, amikor az oktatásügyről, szociálpolitikáról, egészségügyről beszélünk, akkor nemcsak a máról, hanem a jövőbe mutató irányokról is kell beszélni, és ezért nagyon jó lenne, ha a kormány is nagyobb létszámban képviseltetné magát. Rácz miniszter úr az expozéjában rendre utasított minket, azt mondta, hogy a problémafelvetésekben nagyon jók vagyunk, és reméli, h ogy a megoldásokban is vitézkedni fogunk. Tisztelt Képviselőtársaim! - akik most a kormánypárti oldalon bólogatnak. Az ellenzék számára két lehetőség adódik arra, hogy az elképzeléseinek érvényt próbáljon szerezni. Az egyik az, hogy itt a Házban törvényjav aslatokat nyújt be, illetve az adott törvényekhez módosító javaslatokat nyújt be. Nem akarom az időt húzni azzal, hogy hány törvényjavaslatot önök nem engedtek be ide a Ház elé, még csak tárgyalásra sem. Lehetne beszélni a tbfelügyeletekről szóló törvényr ől, lehetne beszélni a családorvosok képviseleti jogáról, és több százra tehető azon módosító javaslatok száma, amelyek pozitív irányba, a javítás irányába mutattak, de önök ezeket mind lesöpörték az asztalról. (10.40) Miniszter úr ezt követően egy számsor t kezdett el ismertetni, hogy mennyivel több forráshoz jutott az egészségügy. Úgy gondolom, hogy akik figyelemmel kísérik, az állampolgárok, nem is nagyon értik; egy bizonyos összeg felett tulajdonképpen értékelhetetlenné válik az egész. Tudom, hogy az áll amtitkár asszony érti (Dr. Vojnik Mária: A képviselő úr is.) , de úgy gondolom, lényegtelen az, hogy tulajdonképpen nekünk mi a véleményünk. Mi a lakosság véleménye? - azt hiszem, ebben egyetértünk, hogy az a fontosabb. Hadd idézzek egy nagyon friss, ezzel kapcsolatos felmérést, és gondolom, hogy sem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Menedzserképző Központját, sem a felmérést végző Szonda Ipsost nem fogja senki azzal vádolni, hogy valamelyik irányba is elfogult lenne. Felmérést végeztek, hogy milyen a lako sság elvárása, mi a lakosság véleménye a magyar egészségügyről. Vannak strukturális, minőségbeli elvárások, de a panelok összegzése az, amit tapasztalunk mi is, és nem hiszem, hogy ebben a Házban egészségpolitikával foglalkozó van olyan, aki azt meri állít ani, hogy ma akár az egészségügyben vagy akár a lakosság körében elégedettek az ellátórendszerrel. Elégedetlen a magyar lakosság az egészségügyi ellátórendszerrel, és ennek két fő okát látják. Erről is szó volt ma itt: az, hogy a tbjárulékot nem fizetik, másrészt az, hogy rossz a kormány egészségpolitikája. Be is lehetne fejezni itt az egészet, mert úgy gondolom, hogy ez a lényeg.
