Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 1 (232. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Mit teljesített 3 év alatt a Medgyessy-Gyurcsány kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3796 Az elmúlt időszak egészségpolitikájával kapcsolatban Béki Gabriella azt mondta, hogy ne csak negatívumokat, hanem pozitívumokat is mondjunk. Az egészségüggyel kapcsolatban pozitívumként azokat a momentumokat lehet megjelölni, amelyeket nem tett meg a kormány. Nem verte szét az egészségbiztosítást, jóllehet hihetetlen nagy nyomás nehezedett rá a többbiztosítós modellt illetően, ez ért mindenféleképpen köszönet jár. Nem vezette be a térségi egészségszervező szolgálatról és a regionális egészségfejlesztésről szóló törvényt, tulajdonképpen ezért is köszönet jár, de hihetetlenül sok energiát és időt kötött le ez a koalíción belüli belső küzdelem, és tulajdonképpen pozitívumként lehet értékelni azt is, hogy most már, úgy a ciklus vége felé belátták azt, amit a Magyar Demokrata Fórum is kezdetektől fogva mondott, hogy az irányított betegellátási modellt is be kell fejezni. Igaz, hogy ehhez kellett az Állami Számvevőszék lesújtó kritikája. Én most nem sorolom föl azt, hogy a kormányzati ciklus elején mit ígértek önök. Azt, hogy a nemzeti össztermékből való részesedés fokozatosan növekedni fog, és fölzárkózunk az Európai Unióhoz, az ápolónők hűségjutalmát. Megvallom őszintén, kifejezetten örülök annak, hogy az ingyen gyógyszereket nem vezették be; ez a szakmában is elég furcsa véleményeket alkotott, és vannak tapasztalataink az ingyen gyógyszerek értékéről. Nem beszélek arról, hogy sem ápolásb iztosítást, sem önálló balesetbiztosítást nem csináltak. Nem beszélek arról, hogy a programjukban megígérték, hogy a köztestületek szerepét megerősítik a magyar egészségügy területén belül, ehhez képest lényegében a Magyar Orvosi Kamarát funkcionálisan le hetetlen helyzetbe hozták, és a mostani időszakban a Gyógyszerész Kamara sem azt a véleményt formálja meg, hogy nagyon jó a hangulata. Azt mondták, hogy folytatni fogják azt, ami jó volt az előző kormányzati ciklusban. Azt el kell hogy ismerjék, és el is i smerték szavakban, hogy az előző ciklus népegészségügyi programja szakmailag megalapozott, jó volt, mindezek ellenére leállították, felülírták, újat vezettek be. Retorikailag lényegében nagyon nem haladt előre a népegészségügyi program. Nem is haladhatott, mert mindeközben olyan finanszírozási rendszert vezettek be a volumenkorláttal, ami kifejezetten ellentétes, amit tehát az egyik oldalon erőltettek, azt a másik oldalon lehetetlenné tették. Az, hogy a száz lépés programjában ismételten előtérbe kerül - me glátjuk, hogy mit hoz a jövő. Bízzunk benne őszintén, hogy sikerülni fog az, amit önök elképzelnek. Pedig ha az elmúlt tíz év pozitívumát lehet a magyar lakosság egészségügyi állapotát illetően fölhozni pozitívumként, az az, hogy több mint 3 évvel nőtt az átlagéletkor, ez pozitívum. Egyetlenegy oldal, egyetlenegy kormány sem sajátíthatja ki ezeket az eredményeket, viszont azt figyelembe kell vennie, ha a lakosság átlagéletkora növekszik, öregszik a lakosság, akkor az egészségügyi szükségletek nőnek. Egy jól kezelt daganatos beteg, akinek az átlagéletkora 568 évvel megnő, az bizony az egészségügyi ellátási szükségleteket növeli, tehát ezt előre lehet tudni. Mindezek ellenére az intézményeink most már évről évre, azt lehet mondani, hogy hónapról hónapra lehe tetlenebb helyzetbe kerülnek. Ismertek mindenki előtt a szakmában - és most már, gondolom, a közvélemény előtt is, hisz a sajtó is foglalkozott ezzel - azok a felmérések, amelyek az egészségügyi intézményeink adósságállományával foglalkoznak, hogy rövid id ő alatt, negyedév alatt 9 milliárddal növekedett az adósságállomány; most már valahol közelít a 30 milliárd felé. A miniszter úr pozitívumként értékelte, és tulajdonképpen pozitívumként is kell értékelni a száznapos program keretében adott bérnövekményt, d e az egész ciklust kell értékelni. Korábban már az államtitkár asszonynak is átadtam az előző kormányzati időszakra, az egészségügyre vonatkozó bérfejlesztéseket, van még mit hozzátenni az eddigiekhez ahhoz, hogy az előző időszak bérnövekedési ütemét el tu dják érni. A különbség az, hogy ehhez önök teljes egészében a forrásokat nem biztosították. Attól a pillanattól kezdve, ahogy az alapdíjba és a német pontba beépítették a béreket, attól a pillanattól kezdve kiderült, hogy az nem elegendő, hogy ahhoz bizony a tulajdonosnak pótolni kell. Az önkormányzatoknak sincs pénzük, ezért létszámleépítések indultak el, naponta olvassuk, hogy egészségügyi intézményekből bocsátanak el embereket.
