Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 1 (232. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Mit teljesített 3 év alatt a Medgyessy-Gyurcsány kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3790 egyes ember, az individuum lehetőségeinek, képességeinek növelése, kiteljesítése, hanem legalább ilyen feladata a közösség k ulturális újrateremtése. (10.10) 15 évvel ezelőtt, a rendszerváltozás hajnalán Magyarország azzal az igénnyel lépett föl, hogy jogállamot kell építeni. Ma azt gondolom, 15 év elteltével, a célt pontosabban meg tudjuk fogalmazni, egy kultúrállamot kell épít eni. A jog a bizalmatlanság eszköze és a bizalmatlanság műfaja, abból indul ki, hogy az emberek megsértik, megszegike a szabályokat. Durva eszköz ahhoz, túlságosan durva eszköz ahhoz, hogy az életünk finomabb, de meghatározó viszonyait pontosan szabályozz a és beállítsa, ennek a kultúra az eszköze. A kultúra a bizalom műfaja, ez az, ami összeköt bennünket, ez az, ami meg tudja teremteni azt a társadalmi erőt, társadalmi tőkét, ami nélkül nem lehet sikeres egy ország, egy nemzet. Lehet élni természetesen e n élkül a bizalom nélkül is, de rossz. Lassú, pazarló, drága egy ilyen gazdaság és egy ilyen társadalom. Ezt a kulturális tőkét, ezt a társadalmi tőkét az elmúlt három évben az önök kormánya számos kisebbnagyobb, egyébként rokonszenvvel is figyelhető intézk edése ellenére, de alapvetően nem növelte, hanem fölélte, nem erősítette, hanem csökkentette. Nőtt a bizalmatlanság, nőtt a különbség, nőtt a széthúzás gazdagok és szegények, városon és falun élők, fiatalok és idősebbek vagy akár másmás meggyőződésűek, a politika iránt másmás elkötelezettségűek között. Azoknak az ágazatpolitikáknak, amiket itt ma önök milliókat, milliárdokat sorolva igazolni akarnak, végső soron az a célja, hogy a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek, beleértve a határon túliakat is, ezt a képességét, az összefogásra való képességét, az egymás iránt érzett bizalmát erősítse, és ne gyengítse. Föl lehet sorolni számos kisebb programot, lehet sorolni a milliókat és a milliárdokat, de ha nem jól és nem jó cél irányába használják ezeket föl , akkor mindez csak üres fecsegés. Kazinczyt idéztük az elején “Szólj, s ki vagy, elmondom. - Ne tovább! ismerlek egészen. / Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.” Akárhány milliárdot, akárhány paragrafust idéznek, ha annak a célja nem ezt az irányt k öveti, akkor mindaz csak üres fecsegés marad, nem jól és nem jó irányba fölhasznált összegekről van szó. Önmagában az nem érdem, hogy egy kormány sok pénzt költ. Milyen célra, milyen értékeket erősítve teszi azt meg - ez minősíti az eltelt három évet. Ne f elejtsük el, Magyarország most, 2005ben az európai uniós tagsága egy éve után gyökeresen új helyzetben van. Sokan azt, amiről mi itt beszélünk, az összetartozásra való képességet, az identitást, az azonosságtudatot afféle XX. századi, XIX. századi, múltbé li dolognak tekintik. Ne felejtsék el, a XXI. századba lépett Európai Uniónak egy új helyzettel kell szembesülnie. Gyakorlatilag most szembesül azzal a legtöbb európai ország, s köztük Magyarország is, hogy a nemzetállamoknak nincs, gyakorlatilag nincs hat ósági, állami eszközük, hogy állampolgárait otthon tartsa. Nincs vámintézkedés, nincs határátkelés. Természetesen ma még a nyelvi korlátok, sőt a nyugateurópai országok szűkkeblűsége munkaerőpiacukat zárva tartja, de egykét év, egykét évtized, és azzal szembesülünk, ha nem teszünk valamit, hogy a legjobbjaink, a gyerekeink, a legtehetségesebb fiataljaink elmennek; máshol nemcsak több pénzt, de több lehetőséget, sikeresebb életet, erősebb közösséget, egy jövőorientáltabb boldogabb világot keresve elhagyjá k ezt az országot. Nincs eszközünk, hogy itt fogjuk őket. Nincs más eszközünk, csak az összetartozás képességének, erejének a kialakítása, “az a gyémántszeretetet, / Mi a szívekre veretett”, ennek a megerősítése. A nemzeti kultúra, az oktatás, az ifjúságp olitika, ennek az eszközei, a sport ezt a célt kell szolgálják. Nem lesz, lehet itt beszélni a nyugdíjak emeléséről, 1020 év múlva nem lesz, aki majd kifizesse, megtermelje az önök nyugdíját. Ha ezt a képességét a nemzetünknek nem tudjuk megerősíteni, és nem erre az irányra fordítjuk a figyelmünket, amikor a társadalmi tőkét, a humán tőkét, az emberi erőforrásra fordított programokat számba vesszük, akkor Magyarország itt a XXI. század elején mérhetetlen felelőtlenül viselkedik. Nem a XIX. századról, nem a XVIII. századról, Kazinczy idejéről van szó. A jövőnkről van szó, hogy erős, összefogásra képes és önmagát
