Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 1 (232. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Mit teljesített 3 év alatt a Medgyessy-Gyurcsány kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3789 Nyilván ez fontos, hogy sorra vegyük, mennyi pénzt költöttek önök egyegy fontos területre, mennyit ígértek, mekkora itt a különbség, milyen ígéretekkel vesztegették meg a választókat három évvel ezelő tt, és ezekből az ígéretekből mi az, ami nem teljesült. Nyilván lesznek méltányos képviselőtársaim, akik elmondják azt is, mi az, ami teljesült, üsse kő, történtek itt az elmúlt három évben nyilván értelmes dolgok is. De egy ilyen vitanap, gyakorlatilag a kormányzati ciklus vége felé járva, alkalmas talán arra is, hogy felüssük a fejünket, a sok apró kockakő meredt bámulása után megnézzük azt is, hova vezet ez az út, mi végre ez az egész, hova jutunk. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés al elnöke foglalja el.) Emlékezetes talán önöknek, mostanában is még érettségi tétel Kazinczy Ferenc: “Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, / Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” Hogy kelle önöknek szántani és vetni, ezt az agráriu m területén dolgozók majd elmondják, hogy ezzel hogyan is állunk (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) , de egy bizonyos: nem elég jót akarni, azt jól is kell csinálni. Jól - sok értelemben. Itt a parlamentben általában a jogászi, alkotmányossági szemponto k jönnek elő; ez a minimum, amit egy kormánytól, kormánypártoktól elvárhatunk, hogy azt a jót, amit szeretne, alkotmányos értelemben is jól tegye, megfeleljen az alaptörvény szellemének, betűjének. Nos, e tekintetben mutatkoznak problémák, nem ártana kicsi t szerényebben, kicsit óvatosabban, visszafogottabban nyilatkozni itt a három év elteltével. Arató képviselő úr nagyon határozottan hirdetett itt programot; azt gondolom, a visszafogottság dicséretes emberi erény, szükség van erre az oktatás területén. Jól abban az értelemben is, hogy mik azok a hosszú távú célok, amiket ezek a területek szolgálnak. Két héttel ezelőtt a Gyurcsánykormány, a Medgyessykormány teljesítményét alapvetően gazdaságpolitikai szempontból értékeltük, javulte vagy romlott az ország állapota, a gazdaság állapota. Azt láttuk, hogy naponta tízmilliárd forinttal nő a jövő felélése, az eladósodottság mértéke, naponta 120 ember veszíti el a munkáját, most már 3 százalék alatt van a gazdasági növekedés. Lefelé hajló, romló mutatókat látunk. Most az a feladatunk, hogy megnézzük, hogyan állunk nem a szűken vett gazdaságpolitikával, hanem a társadalmi tőke, az emberi tőke tekintetében. Ez az, ami talán összeköti az egészségügyet, a kultúra területét, az oktatás területét, a környezetvédelmet, i fjúságot, sportot. Számos mutató van, amivel ezt értékelni és mérni szokták egy országban, hogyan élnek, hogyan élik fel önmagukat az emberek, hogy mennyire egész, mennyire boldog, kiteljesítő az életük. Ezeket a mutatókat szakemberek majd sorolják, mennyi az önpusztító viselkedés Magyarországon, hányan fordulnak az alkohol, kábítószerek, pótszerek felé, mennyi ideig élnek a magyar emberek, egybevetve más, boldogabb, nyugodtabb sorsú nemzetekkel. E tekintetben Magyarországon nem javult, hanem bizony romlott , továbbra is romlott a helyzet az elmúlt három évben. Csökkent az az emberi és társadalmi tőke, ami nélkül nem lehet sikeres egy ország, nem lehet sikeres a gazdasága sem. Önök itt emlékeztettek a '98 és 2002 közötti időszakra, és való igaz, akkor a sok a próbb, kisebbnagyobb ágazatpolitikák mellett egy meghatározó törekvésünk volt, többek között a 2000. év, a magyar millenniumra való méltó megemlékezés, hogy mindazt, amit az 1000 esztendő, 1100 esztendő magyarsága jelent, azt valamilyen módon aktivizáljuk , az ebben rejlő energiaforrást a mai Magyarország számára láthatóvá és érzékelhetővé tegyük. Önök akkor ezt visszaforduló, poros magyarkodásnak tekintették, de ma már jól látszik, hogy erre az energiára, a nemzeti identitásra szüksége van a XXI. századi m agyar társadalomnak. E tekintetben bizony elégedetlenek vagyunk a MegyessyGyurcsánykormány kultúrpolitikájával, ahol a nemzeti örökség gyakorlatilag elveszett, az erre fordított források tizedérehuszadára csökkentek; elégedetlenek vagyunk, és igen kriti kusan szemléljük a Medgyessy- és Gyurcsánykormány oktatáspolitikáját, amelyik elfelejti, hogy nem egyedüli feladata az elszigetelt
