Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről ... - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3667 ráadásul mondjuk, feketemunkából él, és azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ebben tényleg tisztábbak legyenek a viszonyaink. Éppen ezért ajánlom magunknak, és én a magam részéről következetesen próbálom alkalmazni is, hogy nem munkanélkülirátáról beszélek, hanem foglalkoztatottsági rátáról beszélek. Az a fontos, hogy az ország lakosságából hány százalék a foglalkoztatott, hány százaléknak letisztultak a foglalkoztatási viszonyai, és hogy ehhez képest az inaktívak mennyien vannak, és hol helyezkednek el. Az álláskeresési járadék tehát fogalmilag is kifejezi, hogy nem mindenkit támogat a rendszer, aki munka nélkül van, hanem azokat, akik állást keresnek. Vitát lehet nyitni és hosszú vitát azon, ho gy vajon összességében, hatásában ez javulást jelent ennek a körnek az ellátásában, vagy éppen ellenkezőleg, csökkenést jelent. Ha a makroszámokat nézzük, akkor azt gondolom, hogy egyértelmű, hogy ebbe a rendszerbe most pluszpénz, pluszforint nem került be le, tehát összességében nem tervezi a kormány, hogy többet költsön ezekre az ellátásokra. De azáltal, hogy átrendezi a jogosultsági feltételeket, illetve az intervallumokat, ameddig különböző mértékű ellátásokat juttat, azáltal, azt gondolom, hogy rendesen változhat egyegy érintett személynek az ellátása, hiszen az álláskeresés ösztönzése szempontjából a kormány fontosnak tartja az első időszakot, az első három hónapot nagyobb mértékben támogatni. (11.20) Ebben a javaslatban - úgy, ahogy az már elhangzott - minimum és maximum keretek közé szorítva gyakorlatilag a minimálbér 120 százalékáig mehet föl az az összeg, amit járadék formájában az érintett a megelőző keresetéhez viszonyítva egyénenként különböző mértékben kaphat. Igen ám, de ez a megemeltjáradékjo gosultság csak három hónapig jár, az azt követő fél évet, ha valaki nem talált állást, már egy egységes, gyakorlatilag egyfajta szociális ellátásnak, támogatásnak tekinthető szinten, a mindenkori minimálbér 60 százalékán próbálja támogatni a rendszer. Azt gondolom, hogy itt az álláskeresés ösztönözése nem is annyira abban a mértékkülönbségben fejeződik ki, amiről itt beszélünk, hanem abban a szakaszban, amit egészen pontosan a törvény 7. §ának (8) bekezdése fogalmaz meg, hogy tudniillik, ha az első etapban , a három hónap alatt valaki tényleg munkát tud magának találni, akkor az így megígért támogatásnak a felét akkor is ki kell neki fizetni, ha már igazából munkában van. Ez a típusú anyagi ösztönzés jelent szerintem pluszt és valóban ösztönzést ahhoz képest , amilyen a korábbi szabályozás volt. De képviselőtársaim abszolút joggal kérdezhetik meg: vajon ennyire egydimenziós az álláskeresés ösztönzése? Mint ahogy én is megkérdezem magamtól: vajon tényleg csak azon múlik az álláshoz jutás, hogy az érintett munka nélküli személy mennyire aktív az állás keresésében? Természetesen nem, éppen ezért azoknak az ellenzéki észrevételeknek, amelyek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a munkahelyek száma, a gazdálkodó egyének, gazdálkodó vállalatok tervei a foglalkoztatáss al kapcsolatban sokkal nagyobb mértékben meghatározzák, hogy valaki munkához tude jutni vagy nem... Tehát az a gazdasági környezet, amelyben a munkaadó eldönti, hogy fejlesztie azt a céget, amivel foglalkozik, és munkahelyeket teremt; hogy egyáltalán lét rehoze a céget; hogy a vállalkozó eldönti, milyen mértékű foglalkoztatásba kezd, az a gazdasági környezet összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben befolyásolja, hogy az érintett munkanélküli hozzájute álláshoz vagy nem. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a mikor a foglalkoztatási viszonyainkat próbáljuk meg beszabályozni, arra is gondoljunk, hogy sok ember számára kényszerhelyzet van, és itt előttem már többen szóba hozták, hogy különböző régiók nem egyformán érintettek vagy sújtottak a munkanélküliséggel, h ogy az ország keleti felében, Szabolcsban, Borsodban vannak olyan települések, ahol 6070 százalékos munkanélküliség van, és nem az ott élők ambícióján és jóindulatán múlik, hogy ők valóban állást keresneke és találnake. Következésképp rettentő fontos, h ogyan folytatódik ez a törvény, mi történik, ha az ember három hónap alatt nem talál állást, illetve a következő hat hónap alatt sem talál állást. Ez a törvény úgy
