Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről ... - ELNÖK (Mandur László): - BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3664 látszik valószínűnek, sőt ki merem jelenteni, hogy a hátralévő egy évben, ami még a választásokig hátravan, lehetetlen, hogy ez megvalósulna. Mit tett eközben a munkaügyekért és a fogl alkoztatásért felelős tárca? Az elmúlt három évben olyan törvényjavaslatok kerültek be a parlament elé, amelyek elsősorban még az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk előtti jogharmonizációs célokat szolgálták. Ennek kapcsán több alkalommal módosítottuk a munka törvénykönyvét, illetve olyan törvényjavaslatok kerültek be tavaly, amelyek a rendkívül magas tbjárulékokhoz nyújtanak támogatást azoknak a munkáltatóknak, amelyek meghatározott munkavállalói csoportokat alkalmaznak. Ezek közé tartoznak például a gyesről, gyedről visszatérő édesanyák. Külön szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy milyen rendkívül nehéz helyzetben van ma Magyarországon az az édesanya, aki kisgyermeket nevel. (11.00) Hiszen a gyermeknevelés a munkáltatóknál ma abszolút hátrányt jelent. A hátrányos megkülönböztetés klasszikus eseteivel találhatjuk magunkat nap mint nap szemben. Sajnos, ezen a téren gyakorlatilag változás nem történt a korábbi évekhez képest, annak ellenére, hogy az esélyegyenlőségről szóló törvény is megs zületett. Ezekre a problémákra számos napirend előtti felszólalásban, illetve interpellációban hívtuk fel a miniszter úr figyelmét, illetve a más tárcához tartozó ügyekben például a gazdasági miniszter figyelmét is. Különböző kifogásokat, illetve magyaráza tokat hallhattunk az elmúlt három évben, hogy mi is az oka annak, hogy ilyen magas a munkanélküliség. Az egyik ilyen kifogás például az volt, hogy az idősebb dolgozók nem mennek el nyugdíjba. Ehhez annyi megjegyzést azért hozzáfűzök, hogy a nyugdíjkorhatár megemelése még a Hornkormány idején történt, tehát azóta elég hosszú idő eltelt, elég sok víz lefolyt a Dunán ahhoz, hogy ez ne érje most meglepetésként és váratlanul a kormány tagjait, lett légyen szó a gazdasági miniszterről vagy a munkaügyekért felelő s miniszterről. Ugyanígy érthetetlen számunkra az a magyarázat, ami a sorkatonaság megszüntetésével függ össze, hiszen a sorkatonaság megszüntetése a kisebbik kormányzó párt programjában szerepelt, a választások után ez folyamatosan napirenden volt, a megs züntetésről a parlament egyhangúlag igen szavazattal döntött. Miért érte vajon meglepetésként a kormányt, hogy a sorkatonaság megszüntetésével ott van 2526 ezer fiatal, aki szeretne dolgozni? Szeretne, csak éppen nem tud, mert nincs hol. Aztán olyan magya rázatot is hallottunk, hogy azért ilyen sok a munkanélküli, mert jó a támogatási rendszer, és most jó munkanélkülinek lenni. Na, ezt a magyarázatot aztán végképp nem tudjuk elfogadni, mert kizártnak tartom, hogy munkanélkülinek lenni bárkinek is jó lenne. Azok a törvényjavaslatok, amelyek Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bombasztikus bejelentését követően bekerültek a Ház elé, vajon változtatnake ezeken a problémákon? Vajon javulni foge annak a családnak, annak az embernek az élete és helyzete, aki, mondju k, egy baranyai faluban él, aki ÉszakMagyarországon él, aki az ÉszakAlföldön él, vagy éljen bárhol az országban, de munka nélkül él? Ez a bejelentett és az előttünk fekvő négy törvényjavaslat ezen gyakorlatilag és érdemben változtatni nem fog. Annyi vált ozás valóban van, hogy a munkanélküliellátó rendszer most álláskeresőellátó rendszerre változik, a munkanélkülijáradék álláskeresési járadék lesz, megszűnik az álláskeresési juttatás, amit a jövedelempótló támogatás helyére hoztak be, egy szociális ellá tással kevesebb lesz, azon túlmenően pedig az álláskeresési támogatás tervezett összege az első három hónapban, illetve az azt követő hat hónapban valóban változik. Azzal egyetértünk, hogy ez ne az öregségi nyugdíjminimumhoz igazodjon, hanem valamilyen mód on tükrözze a munkáját elveszített ember korábbi keresetét, de ha ezt alaposan megnézzük, és alaposan a mélyére tekintünk, akkor bizony nem igazán valósul meg ez a meghirdetett elv. Az már egy külön történet, hogy ennek az ellátási formának, ennek a támoga tásnak, ami arra ösztönözné elvileg a munkát kereső embert, hogy a lehető legrövidebb időn belül találjon magának munkát - az már más kérdés, hogy hol és milyen feltételekkel , ennek az összegnek a bejelentése tulajdonképpen milyen átalakulásokon ment át. Az első alkalommal, amikor bejelentésre került,
