Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről ... - ELNÖK (Mandur László): - BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3663 a foglalkoztatással, illetve a munkanélküliség csökkentésével kapcsolatban tett. A tárca benyújtotta az ehhez kapcsolódó törvényjavaslatokat, amelyek megprób álnak valamilyen módon ezen a helyzeten változtatni. Nagyon hiányoljuk azt, hogy a benyújtott törvényjavaslatok egyikéhez sem készültek olyan vizsgálatok, olyan hatástanulmányok, amelyek legalább a három év elteltével elemeznék, hogy a munkanélküliségnek m ilyen mélyreható okai vannak. Hiszen abban egyetértünk miniszter úrral, hogy akárcsak az országban élő és dolgozni akaró emberek, mi is aggodalommal figyeljük azokat a változásokat, amelyeket nemkívánatosnak tartunk. Nem tartjuk kívánatosnak a munkanélküli ség növekedését, és nem tartjuk kívánatosnak, hogy a foglalkoztatottak száma alig változzon, vagy különböző időszakokat figyelembe véve, ezek csökkenést mutassanak. Szeretném külön aláhúzni, hogy rendkívül jelentős regionális eltérések mutatkoznak az orszá gon belül. Miniszter úrnak ezt nyilván nem kell külön elmondanom, de felhívom a figyelmüket arra képviselőtársaimnak, hogy ÉszakMagyarország, ÉszakAlföld a két legnehezebben munkahelyet biztosító régiója az országnak. De ha megnézzük, mondjuk, az olykor példaként beállított és bemutatott nyugatmagyarországi vagy középdunántúli régiót, ott is azt látjuk, hogy egyegy régión belül, illetve megyéken belül jelentős eltérések vannak. Nem ritka az a település, például DélMagyarországon nem egy ilyen van, aho l a polgármesteri hivatal dolgozói azok, akiknek munkájuk van, és a településen élők munkanélküliek. Méghozzá olyan régóta munkanélküliek, hogy az önkormányzat által biztosított segélyen kívül gyakorlatilag semmilyen lehetőségük, semmilyen bevételük nincs arra, hogy magukat vagy a családjukat, gyermekeiket eltarthassák. De ha a munkavállalók, a munkaképes korú lakosság összetételét és foglalkoztatottságát, munkanélküliségi adatait vizsgáljuk meg, akkor sem rózsásabb a helyzet. Hiszen ha pályakezdő fiatalokr ól van szó, ott is azt kell megállapítanunk, hogy egyre nehezebb az elhelyezkedésük, egyre kisebb az esélyük arra, hogy képzettségüknek, tudásuknak megfelelő állást találjanak. Gyakorlatilag minden ötödik fiatal munkanélküliként kezdi az életét, már ha ezt életkezdésnek és elfogadható célkitűzésnek lehet tekinteni. És itt nincs különbség a tekintetben, hogy magasan képzett diplomás fiatalról van szó, avagy képesítés nélküli fiatalról, vagy éppen szakképesítést szerzett fiatalról van szó. Láttam, miniszter ú r csóválta a fejét. Ismerem azt a véleményét, miszerint a diplomások sokkal esélyesebbek arra, hogy maguknak munkát találjanak, hiszen mint mondta egy nyilatkozatában, 82 százalékuk el tud helyezkedni. Ugyanakkor hallottuk már azt a véleményt is miniszter úrtól, hogy a diplomásképzés túlzott, és nem abba az irányba megy, illetve nem olyan képesítést szereznek meg az egyetemeken, főiskolákon tanuló fiatalok, mint amire a munkaerőpiacnak szüksége lenne. Ugyanez elmondható a szakképzett munkásokról is, legyene k pályakezdő fiatalok, avagy pedig középkorúak. De ahhoz, hogy mire van szüksége a munkaerőpiacnak, hogy mikor milyen szakmára van igény, gondolom, miniszter úr egyetért velem, mégiscsak kellenének olyan kutatások, olyan felmérések, sőt, hogy mást ne mondj ak, olyan kiegyensúlyozott, stabil, kiszámítható gazdaságpolitika és olyan gazdasági környezet, amelyek alapján a vállalkozó - legyen akár mikrovállalkozás, legyen akár több száz vagy több ezer munkavállalót foglalkoztató cég - megismerheti a kormány gazda ságpolitikájából azt, hogy tulajdonképpen melyek azok az ágazatok, melyek azok a tevékenységek, melyek azok a területek, amelyeket helyzetbe kívánnak hozni, de mondhatnám akár azt is, hogy versenyképessé akarják tenni őket. Hiszen a hazai munkáltatóknak, a hazai vállalkozásoknak az abszolút meghatározó része olyan kategóriába tartozik, amelyik a mikro- és a kisvállalkozás kategóriáját éri el; az ő helyzetükön kellene ahhoz javítani, változtatni, hogy ne csak meg tudják őrizni a még meglévő munkahelyeket, ha nem létre is tudjanak újakat hozni. Hiszen az a legnagyobb probléma - és tudom, hogy miniszter úr nem szereti hallani, amikor az ellenzéki képviselők megemlítik a 400 ezer új munkahely megteremtését , alapvetően az a probléma, hogy az ígért 400 ezer új mu nkahely megteremtése az elmúlt három évben nem valósult meg, és kevéssé
