Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (Harrach Péter): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
3485 Nagyon helyeslem, hogy itt említette Béki Gabriella képviselőtársam is a holokauszt témáját. Nagykanizsán már több mint tíz éve nagyon komoly hagyománya lett ennek - az ombudsman úrral is ott találkoztam elős zör, rendszeres eljár , hogy augusztus elején megemlékeznek; komoly emlékművet építettek. Tehát igazából ott az emberek tudatában, úgy gondolom, kezd kialakulni, de valóban az oktatási intézményekben ez még nagyon gyerekcipőben jár, hogy erről tudnának. A roma származásúak, munkanélküliek közoktatási intézményekben történő foglalkoztatása szintén egy előrelépés. A hátrányos helyzet kompenzálásának eszköze, hogy 18 évre emelkedett a tankötelezettség, óvoda hároméves kortól, étkezés ingyen, tankönyv ingyen. A másik dolog, amit szeretnék említeni, “az utolsó padból” program, ami nagy jelentőségű, hogy nem fogyatékos gyerekek közé kell bevinni a roma gyerekeket. Értelmes gyerekek azok, csak azért viszik oda, mert gond van velük, nehezebben nevelhetők, holott sz ó nem lehet erről. Amikor megvizsgálják a kollégák, akkor kiderül, hogy 10 százalék egyáltalán nem az. Megerősítő intézkedések a felsőoktatásban. Tudjuk, január 1jével lépett életbe, hogy a hátrányos helyzetű jelentkezőket az egyetemi felvételnél kompenzá ljuk, tehát pozitív értelemben diszkrimináljuk. Az országgyűlési biztos úr következtetései nagyon fontosak, ha szembe merünk vele nézni, mert ez nagyon komoly anyag, és komoly tanulmányokat tartalmaz a beszámoló, de a következményekkel, amiket levonnak a v izsgálatokból, azokkal bizony szembe kell néznünk. Itt a kiinduló alap az, hogy az oktatási szegregáció csak egyik megnyilvánulási formája a társadalom kirekesztő folyamatainak. Robbanásveszély van, ahogy Herényi Károly úr is mondta, ha ezt a kérdést nem o ldjuk meg, márpedig a kiindulópont a kirekesztő folyamatok okainak feltárása, az összefüggések feltérképezése. Igaza van Béki Gabriellának, az oktatási integrációs normatíva, mondjuk, egy kis faluban nem azt a célt éri el. Mert mit ér el? Azt, hogy ott mar adnak azok a gyerekek, és akkor persze még az iskola is jobban fenn tud maradni, de gyakorlatilag más szülők meg elviszik a gyerekeket. A másik: hatásvizsgálat, monitoringvizsgálat szükséges. Lényeges a tanárok módszertani kultúrájának a fejlesztése. Ezt é n alapvetően fontos dolognak tartom, projekt típusú készségfejlesztés, problémamegoldó, nem pedig lexikális ismeretek, frontális munka s a többi irányába kell képezni a kollégákat, illetve emberi jogi ismeretekkel is fel kell vértezni, ez egy nagyon fontos követelmény. Egyetértek, Németh Erika kolléganőm is elmondta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy milyen fontos az antidiszkriminációs tréning a nem pedagógusok körében, a közigazgatásban, máshol dolgozók körében (Az elnök is mét csenget.) , mert ez is nagy segítség. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Még egy kétperces felszólaló nevét látom a monitoron. Devánszkiné Molnár Katalinnak adom meg a szót. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Köszönöm szé pen, elnök úr. Néhány villanásnyi dolgot szeretnék még tenni a végére. Szeretném elmondani, hogyan lehet a gyakorlatban segíteni a romák beilleszkedését. Egy időszaka az életemnek azzal telt, hogy lakások bérbeadását, üzemeltetését végeztük, és egy nagyon rendes roma család lakott egy nagy társasház földszintjén. Rendesek voltak, de huszonhatan voltak - huszonhatan éltek egy egy plusz két félszobás lakásban, és kultúrájuknak, hagyományaiknak, emberségüknek megfelelően azt az életet próbálták a nagy tízemele tes társasház földszintjén élni, amit egyébként szerettek volna. Sokan voltak, folyosón voltak, bejáratnál voltak, élték az életüket - és ezt a tízemeletes társasház többi tulajdonosa nem tudta tolerálni.
