Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról orsz... - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, a napirendi pont előadója:
3408 ezt a helyzetet kifogásolta a biztosítókra vonatkozó jogi szabályozásban, hogy valamilyen egzakt határidőt, egzakt ismérvr endszert kellene adni a felelősség megállapításához. Megint abban a körben tudom ezt a vizsgálatot megemlíteni, ahol, miközben mindenki belátta ennek a helyzetnek az anomáliáját és az állampolgári jogok szempontjából fennálló veszélyes voltát, igazából elő relépést és megoldást nem sikerült felmutatni. A második ügycsoport, amiről nagyon röviden szeretnék beszélni, a rendészeti szervek tevékenysége. Míg az előbbi adó- és pénzügyeknél az állampolgári magatartást nagyon leegyszerűsítve azzal tudnám jellemezni, hogy különféle okoknál fogva az állampolgár az adóügyekben nem azt látja, hogy ez a közcélokhoz, a közjavakhoz hozzájárulás, hanem ez egy állami sarc a legtöbb állampolgár számára, és innen származnak a panaszok, úgy a rendőrségi ügyeknél nagyon leegyszer űsítve, nagyon durván fogalmazva azt lehetne mondani, hogy a rendőri működésnek, a rendőri intézkedésnek a hatástalanságát kifogásolják az állampolgárok. Egy rendelkezésemre álló adat szerint 2004ben mintegy 400 ezer bűncselekmény vált ismertté, és ebből a 400 ezer bűncselekményből az elkövetőt 130 ezer esetben tudták azonosítani. Nyilván a számolás sokféleképpen lehetséges, de más adatsorok is megerősítik azt, hogy bizonyos esetekben az állampolgár mindennapi életét leginkább érintő esetekben, mint betöré s, lopás, gépjármű jogtalan eltulajdonítása és más hasonlók, a rendőrség nem produkálja azt a hatásfokot, amit az állampolgárok elvárnának tőle, és ebből a fiaskóból kiindulva más rendőri tevékenységet is kedvezőtlenül ítélnek meg az állampolgárok. A mi gy akorlatunkból az tűnik ki, hogy erre visszavezetve a rendőrség és a társadalom, a rendőrség és az állampolgár kapcsolata nem egészen felhőtlen, és bizonyosfajta bizalom, mint ezt tudjuk Francis Fukuyama legutóbb kissé már ámokfu tásba torkolló szépirodalmi és szakirodalmi tevékenysége óta, a bizalom azért a modern alkotmányos államnak az egyik legfontosabb hordozóeleme. A rendőri intézkedések közül és a rendőrséggel kapcsolatos vizsgálatok közül szeretném megemlíteni azt a nagy te matikus vizsgálatot, amelyet az elmúlt évben folytattam a rendőrök élet- és munkakörülményeit illetően. Az ezzel kapcsolatos megállapításoknak egy része azóta orvoslást nyert. Bizonyos felszerelési, dologi, ellátási intézkedések történtek, hogy a személyi állomány hangulata kedvezőbb és jobb legyen. Más tekintetben, ami igazából jogilag és alkotmányjogilag megfogható kérdés, előrelépés nem történt. Miután a dolognak nemcsak a rendőrséget illetően, hanem valamennyi hivatásos, tehát a Hszt. hatálya alá tartoz ó személy vonatkozásában van jelentősége, röviden szeretném körüljárni. Miközben mindenki tudja, hogy egy ilyen hierarchikus szervezetben, mint a rendőrség, a honvédség, a vám- és pénzügyőrség a hierarchikus viszonyoknak szükségszerű velejárója, hogy határ ozatlan fogalmakat és a vezetői irányítást lehetővé tevő konstrukciókat kell alkalmazni, mindemellett, miután nem rendkívüli állapotos időben, nem háborús időben élünk, én szakadatlanul megteszem azokat az ajánlásokat, hogy bizonyos vezetői intézkedések az ért mégsem alapulhatnak teljesen azonosíthatatlan, teljesen követhetetlen benyomásokon. Nálam lévő panaszból említek egy példát. Ha valakit vezetői állományba helyeznek április 1jén, és nem április 1jei tréfának szánják, akkor fölmerül az intézkedés jogs zerűségének kérdése, hogy 10én miért mentik fel ugyanebből a vezetői pozícióból. Számomra nem elégséges magyarázat az, hogy a vezető úgy dönt a beosztottjai előléptetéséről és sorsáról, ahogy gondolja, mert ilyen esetben valami kézzelfogható, valami nyomo n követhető érvnek mégiscsak kellene lennie. A rendőrségi vizsgálat is és más, a Hszt. hatálya alá tartozó vizsgálatok is fölvetették ezt a kérdést. Ez megint egy olyan eset, ahol javaslatom, elképzelésem nem találkozott egyöntetű és osztatlan elismeréssel , de más szerveknél folytatott vizsgálatok kapcsán is meg fogom ezeket ismételni. Állampolgársági ügyek örvendetes módon az elmúlt időszakban kisebb számban kerültek a hivatalhoz. Ez valószínűleg annak a folyománya, hogy Magyarország határain kívül a világ békésebbé vált, tehát a menekültügy, az idegenrendészet, a bevándorlás és egyáltalán az állampolgársági ügyek más nemzetközi kontextusban merülnek fel.
