Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról orsz... - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, a napirendi pont előadója:
3409 (9.40) Egy olyan ügyet mégis szeretnék innen is kiemelni, ami megoldásra vár nemcsak az á llampolgársággal kapcsolatban, hanem a családok jogaival és a gyermeki jogokkal összefüggésben is. Jelenleg a családegyesítés csak akkor lehetséges, ha nagykorú magyar állampolgár kéri külföldön élő kiskorú hozzátartozójával kapcsolatban, és fordítva nem. Márpedig nemzetközivé vált, bonyolulttá vált világban igen gyakori az az eset, hogy a kiskorú gyermek a magyar állampolgár, és külföldi tartózkodású szülője nem magyar állampolgár. Megítélésem szerint az lenne a logikus, az lenne a konzekvens és nem utolsó sorban a gyermekek jogait szolgáló megoldás, ha ilyen esetben is sor kerülhetne családegyesítésre. Ilyenkor, ha a nagykorú külföldi szülő valamilyen jogcímen tartózkodási engedélyt nem tud Magyarországon szerezni, az a lehetősége van, hogy vagy egyedül táv ozik, vagy pedig nem mindig legális formákban próbálja az itttartózkodását megoldani. Az idén is folytatódott a sajtó, rádió és televízió körüli emberi jogi csatározás. Ebből a nagy ügytömegből két esetet szeretnék kiemelni. Az egyik a sajtószabadság kérd ése. Sok vonatkozásában, nem utolsósorban a parlamenti nyilvánosság, a parlamenti folyosók nyilvánossága vonatkozásában is fölmerült ez a probléma, és az ombudsmanok, jómagam is arra mutattunk rá, hogy a sajtószabadság és a sajtónyilvánosság két különböző dolog. Természetszerűen a közérdekű adatokhoz a sajtó munkatársait hozzá kell juttatni, és egyáltalán minden olyanfajta információt rendelkezésre kell bocsátani, ami az ő feladataik ellátását lehetővé teszi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a nyilvánoss ág korlátlan és bárhol érvényesülhet, mert a sajtószabadságnak megvannak a maga gyakorlási feltételei, és a nyilvánosságot és a sajtószabadságot nem lehet egymással összekeverni. A másik sajtójogot érintő ügyet a médiahatóság, az ORTT gyakorlatából szeretn ém venni, ahol folyamatosan konfliktus és véleményeltérés forrása, hogy a pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét hogyan kell érvényesíteni. Én rendszeresen azt az álláspontot vallom, hogy ennek a követelménynek a műsorszolgáltatás egészéb en kell érvényesülnie, és nem egyegy műsorszám tekintetében. Mert ha ezt így vennénk, hogy egyegy műsorszámnak kell sokoldalúnak, pártatlannak és kiegyensúlyozottnak lennie, akkor Beethoven V. szimfóniájának második tétele egy popszámmal kellene hogy kie gészüljön, hiszen a sokoldalú és közérdeklődésre számot tartó műsorszolgáltatás akár még ezt is jelenthetné. Ebben a kérdésben azonban megint csak nem sikerült álláspontot közelíteni, valószínűleg azért, mert sokkal nehezebb a jogalkalmazás akkor, ha egy f olyamatban vizsgálom a pártatlan és sokoldalú tájékoztatást, mint ha egyegy műsorszámban, aminek van kezdete és vége, és az alatt a pár perc alatt könnyebb megállapítani, hogy sértetteke ilyen jogot vagy nem. De változatlanul azt hangsúlyozom, és szeretn ém mindenkinek a figyelmébe ajánlani ezt a megfontolást, hogy ennek nem egyegy műsorszámra, hanem egy műsorfolyamra, magára a műsorszolgáltatás egészére kell vonatkoznia. Az oktatásügynek a 2005. év különös aktualitást ad, szerencsére a legkényesebb és le gnehezebb kérdések megválaszolására csak jövőre fog sor kerülni, hiszen a beszámolás tárgya 2004. De ettől függetlenül is oktatási ügyek úgy a közoktatásban, mint a felsőoktatásban viszonylag nagy számmal szerepeltek az elmúlt időszakban, és számos emberi jogi módszernek, emberi jogi eljárásnak a kialakítására adtak lehetőséget. Talán az ombudsmani gondolkodás számára is érdekes az az eset, amely a csipkártyás beléptető rendszerrel kapcsolatos. Az ilyen beszámolóban nagyon nehéz az általános szempontoknak é s az esetjognak az egyensúlyát megtalálni, de azt hiszem, ez mégis olyan ügy, ahol lehet érzékeltetni, hogy bizonyos alkotmányos elvek mit jelentenek. Ebben az esetben csipkártyás beléptető rendszert alkalmazott egy iskola azért, hogy a tanulók személyi és vagyonbiztonságát előmozdítsa. Eközben természetszerűen az iskolának mindenféle felügyeleti kötelezettsége van, amelyre én azt mondom, hogy ez a felügyeleti kötelezettség egy csipkártyás rendszerrel nem oldható meg, annál is inkább, mert az adott oktatási intézményben a beléptető kapu mellett a szabályos, hagyományos portásfülke ott volt egy nyugdíjas portás bácsival, aki előtt az nyugodtan bemehetett, akinek csipkártya nem volt a birtokában, vagy éppen nem tartotta magánál. A szükségesség és arányosság te sztje ebben az esetben azt jelenti, hogy ez az intézkedés
