Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról orsz... - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, a napirendi pont előadója:
3407 rébuszokban beszéljek, egy közösségben, példáu l egy iskolai közösségben, miközben bizonyos tanulók jogait védi az ombudsman, óhatatlanul más tanulók érdekeit érinti ezzel. Ez nagyon kényes és nagyon különleges helyzet, hiszen az ombudsman elsősorban jogvédő. Ha ugyanennek az éremnek a másik oldalát né zzük, akkor viszont könnyen rásüthető, hogy bizonyos vonatkozásokban jogkorlátozóként is föllép, hiszen egyegy jognak, egyegy cselekvési autonómiának a határát csak így tudja kimutatni. Ebben a kényes helyzetben mindig igyekeztünk a sokszor emlegetett sz ükségesség és arányosság elvét alkalmazni, és olyan állásfoglalásokat kiadni, amelyekben lehetőleg a szemben álló érdekek egyensúlya és optimális hatása érvényesül. Az utolsó dolog, amit általában szeretnék mondani az elmúlt év érdekesebb elemei, komponens ei közül, ez pedig az ombudsmani tevékenységnek egy különös átpolitizálódása. Az elmúlt évben folytatódott az a korábban elkezdődött tendencia, hogy parlamenti képviselők, parlamenti frakciók is megkeresik az ombudsmant különféle felvetéseikkel, és ennek ó hatatlanul az a következménye, hogy ha ezekben a kérdésekben állást foglal, akkor a parlament politikai mezőjében valahol saját magát is elhelyezi, és van, akinek politikai alapon szimpatikus ilyen módon az állásfoglalás, van, akinek nem. Ez megint csak eg y rendkívül kényes helyzet, amelynek a megoldását, elkerülését jelen pillanatban nem nagyon tudnám prognosztizálni, mert óhatatlanul magában hordja annak a veszélyét, hogy az ombudsman ilyenolyan megnyilatkozása pártpolitikai támadásoknak is ki lesz téve, ami nem szerencsés. Azon kevés intézmények közé tartozik az országgyűlési biztosok intézménye, amelynek a működését, legitimitását eddig ilyen alapon még nem vonták kétségbe, és jó lenne, ha ez a jövőben is így lenne. Néhány jellegzetes ügyet szeretnék em líteni, a rengeteg szóba hozható példa közül csak azokra térnék ki, amelyek valamilyen kisebbnagyobb tanulsággal szolgálnak akár a politikusnak, akár a jogalkotónak jövőbeli tevékenységéhez. Az első ilyen dolog az adó, illetékügyek csoportjában keletkeze tt. Itt egy olyan esetről szeretnék beszámolni, amikor a jogszabályolvasás dicsősége vagy a jogszabályolvasás kudarca az, ami kimutatható, ez pedig az úgynevezett inkasszóügy. Ahogy ez lenni szokott, a probléma nagy nyilvánosságot kapott. Itt azért a nyilv ánosság támogató, néha kevésbé szerencsés, ámde mindenképpen fontos szerepére szeretnék utalni. Ez az ügy nagy nyilvánosságot kapott, és úgy nézett ki, hogy azt a rendkívül egyszerű problémát, miszerint a lakossági folyószámlán lévő összegeknek egy bizonyo s minimuma nem garantálható, hogy ott is marad a végrehajtási eljárásban, mert a különféle hatóságok között nincs meg az információáramlás, sikerül orvosolni, mert a közvélemény nyomására az összes érintett fél összedugta a fejét, és úgy nézett ki, hogy a tanácskozásból valami ki fog jönni. A helyzet ma sajnos nem ebbe az irányba mutat, és úgy néz ki, hogy a végrehajtási jogszabályok ilyen változására nem kerül sor, miközben napnál világosabb, hogy a törvénynek bizonyos végrehajtási elveivel ez a lakossági folyószámlainkasszós megoldás ellentétes, és az ügyfélnek nincs garantálva az a joga, hogy a megélhetést biztosító minimumhoz hozzájut, mert a különféle hatóságok együttműködésében van egy hézag. Ez egy olyan egyszerű eset, ami kapcsán bárki, aki ezt a jo gszabályt elolvassa, könnyen beláthatja, hogy ez a hézag fönnáll. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy ebben a dologban előrelépést nem fogok tudni felmutatni, mert mindenki elhárította a szükséges jogszabályi módosítások kezdeményezését vagy beterjesztését; ne m azért, mert az adó- és a pénzügyek világában élünk, és tetszik, nem tetszik, ebből senki nem vonhatja ki magát. A másik példám is ebből a körből származna, ez pedig a biztosítók bizonyos kárviselési tevékenységét érinti. Sok problémát jelent, hogy a bizt osított gyakran úgy érzi, hogy a biztosító nem elég gyorsan, nem elég humánusan cselekszik az ő esetében. Természetszerűen, akit kár ért, annak minden időbeli elintézés túlságosan hosszúnak tűnik. De jelenleg valóban van egy olyan helyzet, hogy bizonyos el járási cselekmények foganatosításánál a biztosítónak hallatlanul széles mérlegelési lehetősége van. Megteheti azt is, hogy a kárfelelősséget azonnal megállapítja, elrendezi, megteheti azt is, hogy hónapokig, esetleg évekig tartó szabálysértési eljárás lefo lytatására vár. Azt is megteheti, hogy megvárja a szabálysértési eljárás végét, és azután attól eltérő döntést hoz. Nos, az ombudsman
