Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ÉKES JÓZSEF (független):
3361 Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Ékes József független képviselőnek, 10 perces időkeretben. Parancsoljon! ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az előbbi vitához csak annyit, ha stratégiai ágazatról beszélünk, akkor a kulturális örökség, a nemzet kincse is önmagában egy stratégiai ágazat, hiszen az egész idegenforgalmat tulajdonképpen azzal lehet naggyá tenni, ha valóban erre a nemzeti kincsr e megfelelőképpen vigyázunk. Ugyanezt tették, és itt a Gulyás képviselő úr által elmondottakhoz szeretném hozzátenni: vannak országok, amelyek a stratégiai ágazataikat nem privatizálják; működésre kiadják, de nem privatizálják. Ilyen a francia gázszolgálta tás, ugyanezt lehet mondani az energiaiparra, hiszen ha valamelyik országos stratégiai ágazatát privatizálja, akkor tulajdonképpen kiszolgáltatottá is válhat azáltal, sőt mi több, azzá is válik. Nem véletlenül mondtam az előbbi vitában, hogy egy olyan tech nikát kellene kialakítani, amivel Magyarországon is valóban fel lehetne gyorsítani a műemlék jellegű épületek rendbe rakását. Nem véletlenül hivatkoztam Budapest egyes műemlék jellegű épületeinek a jelenlegi állapotára. De ugyanígy hivatkozhatnék adott ese tben egy városföldi karthauzi templomkolostorra is, amely ha nem kapja meg a megfelelő állami forrást, támogatást - és szeretném, ha ezt államtitkár úr föl is írná, hiszen Magyarországon ez az egyetlenegy ilyen jellegű templomkolostor , ha ott a talajvízelvezetést nem lehet megoldani, akkor az az egyetlenegy is az enyészeté lesz. De ugyanígy problémáim vannak a nemzeti kulturális örökség területén a hatósági tevékenységgel is. Hiszen a Somló környékén, Somlóvásárhelyt, Somlószőlőst említem, de lehetne sok olyan települést mondani, ahol a SAPARD keretén belül pályáztak az egyházak, és sajnos még csak föl sem lettek bontva a pályázataik, pedig amikor a hatóság részéről kimentek, látták ugyan, hogy az egész tetőszerkezet 6070 százaléka már olyan állapotban v an például a somlóvásárhelyi templomnál is, hogy ha ott nincs gyors felújítási lehetőség, akkor az egész templom az enyészeté lehet egypár tíz éven belül. Ott négy gerenda és a régi tetőcserepek beszerzése miatt tulajdonképpen maga a hatóság is megpróbálta - itt Máté úrról van szó, azt hiszem, ismerős ön előtt is - megfúrni a templom tetőszerkezetének a felújítását. Azért is mondtam, hogy ha stratégiai szempontból nézzük a kulturális örökségeinket - és nyugodtan lehetne mondani a határon túli megszerzésekre vagy a működtetések megszerzésére, vagy a határon túli kastélyaink, templomaink, volt kastélyaink, templomaink esetleges birtokbavételének a lehetőségére , sokkal jobban oda kellene figyelni erre. Ha valóban egy törvényt alkotunk, akkor a törvényben prób áljuk meg úgy rögzíteni - és ha kell, négypárti alapon, és a Független Nemzeti Fórum részéről is maximálisan meg fogja kapni ezt a támogatást , hogy ezt a stratégiai ágazatot valóban a jövő, gyermekeink, unokáink és az Európai Unió számára is úgy tudjuk m egőrizni és átadni, hogy valóban Magyarország idegenforgalma azáltal nő. Mert ha Budapestre ránézünk, most az utakról nem is beszélek, hanem a műemlék jellegű épületeinkre, az sokszor visszataszító. Ezért is mondtam Pető Ivánnak is, ha Brüsszelbe kimegy, ő is többször jár kinn Brüsszelben, ott lehet látni, hogy a homlokzati részt állami forrásból próbálják megoldani, a belső felújításokat meg banki forrásból, és utána ráterhelve a lakásokra, a lakást értékesítik, hiszen a lakások ára állandó jelleggel növek szik. Innentől fogva minden további nélkül olyan teher nélkül lehet a lakások belső terét és a belső gangokat fölújítani, amely önmagában muzeális érték, hiszen csodálatos belsőépítészeti jelleggel bírnak ezek a belső gangok, belső folyosók is. Azért kelle ne egy olyan törvényt alkotni és a költségvetésben is valóban új forrásokat biztosítani hozzá, hogy ne az enyészeté legyenek ezek a stratégiai jellegű kulturális örökségek, hanem valóban úgy tudjuk átadni a jövő számára, hogy Magyarország, a magyar nemzet számára is értékmentés fog bekövetkezni, és ezáltal Magyarország imázsa is nő, nemcsak a pálinkával, nemcsak a Pick szalámival, hanem valóban a kulturális örökségeinkkel, javainkkal is. Ezért is kérem, hogy valóban a hatósági rendszeren belül is meg kellen e ezt értetni a hatósági szakemberekkel, akik elbírálnak egyegy pályázatot, hiszen ha a hívők összeadják a forrást az önerőre, akkor már ne legyen négy
