Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 18 (226. szám) - Az Állami Számvevőszék 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az Állami Számvevőszék 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája
3140 közönyös megnyilvánulások, és lehetne a sort folytatni. Mégis azt gondolom, hogy nekünk, romáknak egy kicsit talán másabb a helyzetünk, mert nincsen egy olyan anyaország, akihez be tudnánk kopogtatni, hogy segítséget kérjünk abban az esetben, ha atrocitások érnek, tehát nekünk Magyarország a hazánk, ezt el kell fogadnia mindenkinek, és tudomásul kell vennie. Ezt nem úgy mondom, hogy nem szeretnénk másodikak lenni ebben az országban. Mi elsők sem szeretnénk lenni ebben az országban, egyenlőek szere tnénk lenni ebben az országban. Azt gondolom, hogy ha az egyenlőségjelet mindenki meg tudja találni - legyen az szélsőjobboldali, jobboldali vagy baloldali , akkor ma Magyarországon lehet arról beszélni, hogy az egyenlő esélyek elve alapján lehet érvényes ülni Magyarországon. Ha ezt nem tudjuk megtalálni, és nem tudja megtalálni a mindenkori politikai elit, és nem tudja megtalálni a társadalom, akkor továbbra is közönyre számíthatunk, és továbbra is olyan kirekesztésre, amely nagyon sokszor általánosításra ad okot. Azt gondolom, hogy az általánosítások a legveszélyesebbek a magyarországi cigányság számára, mert ha azt mondják ma, hogy egy cigány fiatal elkövetett valamit, akkor nem az a fiatal követte el, hanem a cigányok követték el. Azt gondolom, hogy ez i s egy olyan dolog, amely mindenképpen egy olyan közönyt és egy olyan negatív kisugárzást hoz, amellyel mindenképpen megbélyegzik a magyarországi cigányságot. Tehát azt gondolom, hogy nem csoportokat, nem egy országot kell akkor elítélni, ha egy honfitársun k valamit tesz, akár külföldön, akár belföldön, hanem azt kell mondani, az a személy. A cigányságra nem nagyon jellemző, hogy ezt a kérdést így kezelnék, hanem pont ellenkezőleg. Ha valamit tesz egy roma, akkor azt mondják, a romák ezt csinálják. Azt gondo lom, hogy nagyon fontos, hogy ez a közöny és ez a megítéltetés ne így történjen meg, mert akkor valóban egymással szembe kell hogy álljunk nagyon sokszor, és az senkinek nem lenne jó ebben az országban. Tehát azt gondolom, hogy a magam részéről valóban egy enlőséget szeretnék hirdetni, és azt is képviselem a magyar parlamentben is, és egyébként civil életemben roma emberként is ezt képviselem, hogy mi nem szeretnénk első- és másodrendű állampolgárok lenni, mi egyenlőek szeretnénk lenni a többségi társadalomm al. A közönyhöz még annyit szeretnék mondani, hogy a képviselő úr is említette, hogy a János Kórház orvosai mindent megtettek. Én magam is szeretném kiemelni, mennyire fontos az, hogy az orvosi segítségnyújtás az első pillanattól magas fokon jelen volt a g yerek gyógyításában, és így lehetett elérni, hogy ma már arról beszélhetünk - és itt be is szeretném jelenteni , hogy a tegnapi nap a szülőkkel beszéltem, és úgy néz ki, hogy Józsika a hétvégén haza is mehet a kórházból. Azt gondolom, hogy ez csupán annak köszönhető, hogy az orvosok ott voltak és segítettek. Tehát azt gondolom, hogy persze a közöny is megjelenik az egyik oldalon, a másik oldalon viszont nagyon nagy elfogultság van abban az irányban, hogy tenni kell ebben az ügyben valamit, és azt gondolom, hogy az orvosi kar mindent megtett annak érdekében, hogy a fiú felépüljön. A mai helyzet pedig az, hogy továbbra is azt gondolom, hogy ha ezt a kérdést hasonló szinten fenntartjuk, akkor ma Magyarországon nem roma és nem roma ellentéteket szülünk, hanem p ont ellenkezőleg, ez a kérdés napirenden lesz, és tudjuk kezelni akkor azokat a problémákat, amelyek nap mint nap még mindig érik a roma és a nem roma társadalmat. Ezért fontos, hogy erről beszéljünk, még a Parlament falain belül is. Köszönöm szépen a figy elmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a napirend előtti felszólalások végére értünk. Az Állami Számvevőszék 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az Állami Számvevőszék 2004. évi
