Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 17 (225. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KÖRÖMI ATTILA (független):
3120 gyermeküket mind a két állam elismerte állampolgárának, ezeknek a kettős állampolgárságoknak a megszüntetését célozták ezek. (23.30) L ogikailag sem tudunk egyetérteni a módosító indítvánnyal, hiszen míg a Körömi képviselő úr által javasolt új (8) bekezdés c) pontja arról szól, hogy az a), b) pontok hatálya alá nem tartozó személyekre is vonatkozna ugyanaz, ami az a) és b) pontban, ebből nyilvánvaló, hogy akkor teljesen felesleges az a) és b) pont felsorolása. Ráadásul az sem igaz, hogy ez a Kárpátmedencei magyarságra terjedne ki. Ez bárkire a világ bármely részén, akinek felmenői között bármikor volt magyar állampolgár; tehát egy olyan k örre, amely nehezen behatárolható, mindenféle határidő nélkül tenné lehetővé ezt a nyilatkozatot, és meglehetősen zavaros a (10)(11) bekezdés fogalmazása is. Ebből sem derül ki, hogy például a belügyminiszter a köztársasági elnök helyett dönthetne abban a kérdésben, hogy a nyilatkozat elfogadásának feltételei hiányoznak, vagy a köztársasági elnök döntése után. Aztán pláne nem tudunk egyetérteni azzal a javaslattal, hogy magyar állampolgárság visszaszerzéséréről van szó számos olyan esetben, amikor nem is v olt magyar állampolgárság, csak a felmenőknek volt magyar állampolgárságuk. De hangsúlyozom, hogy nem ezek a jogbeli tévedések, ezek a logikai bukfencek, amelyeket a módosító indítvány tartalmaz, a legfontosabbak, hanem nem is értünk egyet magának a módosí tó indítványnak a céljával, és az nem felel meg a törvényjavaslat céljainak. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Körömi Attila képviselő úrnak. KÖRÖMI ATTILA (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Avarkeszi Képviselő Úr! Tiszte lt Kormánymegbízott Úr! Abban, hogy nem értünk egyet, nem látok semmi különösebb problémát. Nyilvánvalóan önök mást kívántak szabályozni, és én a szabályozáson túlmutatóan nyújtottam be módosító javaslatot. Hajlandó vagyok egyébként önt megkövetni azért a szóért, hogy pótcselekvés. Abból a szempontból mondtam, hogy pótcselekvés, hogy az önök javaslata ahhoz képest, hogy hány millió, állampolgárságától megfosztott volt magyar és az ő leszármazotta él a Kárpátmedencében, és a Kárpátmedencéből akár politikai , akár más okokból elszármazva, elhurcoltatva, elköltözve a világ más részeire, ahhoz képest mondtam én az önök javaslatára, hogy pótcselekvés. Nyilván a kormány eredeti szándéka szerint ez egy önállóan megálló javaslat, hiszen a kormánynak nem volt más a szándéka, mint csak azoknak könnyíteni valamelyest az állampolgársághoz jutását, akik a mai Magyarország területére költöznek. A jogi érvrendszert, bízom benne, hogy a hazai jogásztársadalom górcső alá fogja venni, hiszen önmagában nemcsak akkor értünk el eredményt a módosító javaslattal, ha azt változatlan formában a tisztelt Ház magáévá teszi; már akkor eredményt értünk el, ha erre a jogi érvrendszerre a magyar jogásztársadalom fölfigyel, ezt ízekre szedik, mert azt gondolom, ezt a jogi munkát mindenképpe n be kell fejezni, tovább kell vinni. Ugyanakkor nyilván ön is jól érzi, hogy nem a jogi érvanyagra támaszkodik a módosító javaslatom. Ez inkább csak bemutatja azt a lehetetlen kálváriát, amire Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr is célzott, amely a Kárpá tmedencei magyarság állampolgársági ügyeit övezte, ezt inkább csak bemutatja. Itt egyértelműen politikai szándékról van szó, az Országgyűlésben megvan az a politikai akarat, hogy egyoldalú nyilatkozattétellel lehetővé teszi az állampolgárságszerzést, akk or semmiféle jogi érvelésre sem lenne szükség. Pusztán fontosnak tartottam bemutatni, hogy mi történt itt a Kárpátmedencei magyarsággal 1921 és 1999 között az állampolgársági ügyek tekintetében.
