Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 17 (225. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz):
3118 el, vagy ha elhagyták, akkor ennek nyomós politikai okai voltak, és mivel önök magyar állampolgárok, így az önök leszármazottai is magyar állampolgár rá válhatnak. (23.20) Beléphetünk azon nemzetek sorába, akik ettől a lépéstől nem féltek, és bizonyára előbbre fognak jutni, mert ha többen vagyunk, messzebb jutunk, akárcsak a horvátok, Szerbia és Montenegró, Románia, Szlovákia. Szerbia és Montenegró egyé bként közfelkiáltással fogadta vissza övéit a keblére, néhány hónappal ezelőtt a szerb köztársaság parlamentje, a Magyar Országgyűlésnek megfelelő döntéshozó szerve közfelkiáltással minden szerbet visszafogadott a szerb állampolgárság kötelékébe, aki a hat árain túl él, és magát szerbnek vallja. Ilyen egyszerű szabályt alkottak, nem borult fel a világ, Szerbia éli az életét, Horvátország éli az életét, Románia éli az életét, csak a magyar politikai és értelmiségi elitre vár, hogy ebből az Országgyűlésből kis zorítsa azt a döntést, amelyre a rendszerváltoztatás utáni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kormányoknak sem volt elég politikai akarata. Erről szól a módosító javaslatom, kérem, ezt támogassák. Egyébiránt a jövőben más megoldás ok is elképzelhetőek lesznek ezen érdekek érvényre juttatására, de a legegyszerűbb politikai (Az elnök ismét csenget.) érvényre juttatás az lenne, ha a tisztelt Országgyűlés a módosító javaslatot a magáévá tenné. Köszönöm, elnök úr, a türelmét. ELNÖK (Harr ach Péter) : Szentgyörgyvölgyi Péteré a szó. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Körömi Attila képviselőtársam bevezetőjével szinte szó szerint egyetértek, egyetértünk. Az általános vita során is elmondtuk, hogy a zt a törvénymódosító javaslatcsomagot, amit az általános vita során kezdtünk tárgyalni, magunk is pótcselekvésnek tartjuk, ám - és ezt is kifejtettük az általános vita során - minden olyan kérdést előrevivőnek tartunk és támogatunk, amely a legkisebb mérté kben is segíti a határon túl élő magyarokat. Ennek érdekében azt is előre bejelentettük, hogy támogatjuk ezt a pótcselekvésnek mondott törvényjavaslatot, és éppen azért, mert támogatjuk, bele is mentünk egy olyan közös tárgyalásba, amelyet először négy pár t kezdett, de végül is csak hárman írtuk alá, amely néhány pontját módosítja ennek az előterjesztésnek, így az ajánlás 3. és 4. pontjában vagyunk kifejezetten, már a frakció, érintve, mivel aláírtuk ezt a módosítást. Maguk a módosítások inkább pontosítanak , nem túl jelentős módosítások. Az egyik módosításban mindössze arról van szó, hogy nem egy feltétel, tehát nem azt mondja, hogy engedélyezheti, vagy hogy lehetőség van rá, hanem igenis jogosult, aki benyújtja a kérelmét. A 4. ajánlási pont pedig az eredet i törvény 14. b) pontját módosítja, ahol kihagy egy mondatot vagy egy mondatrészt, amikor arról van szó, hogy valaki tartózkodási engedélyt kaphat azon a címen, hogy a házastársa az illető állam polgára, és ez meghal. Ezt annyira méltánytalannak tartottuk és tartjuk most is, hogy ezt javasoljuk kihagyni. Önmagában, ha csak ezek miatt kellett volna felszólalnom, talán nem is teszem, ám mivel itt valóban van egy olyan, rendkívül érdekes módosító javaslat, amit Körömi Attila terjesztett be, erről valóban beszé lni kell. Szóval, itt egy olyan szorgalmas gyűjtőmunka, történelmi, jogtörténeti gyűjtőmunka zajlott le, amely feltárta ennek az egész magyarságot sújtó képtelen helyzetnek az előzményeit és jogi hátterét, ami, komolyan mondom, tiszteletre méltó, dicséretr e méltó, hogy annyi egymásnak ellentmondó és képtelen, és ismétlem, a magyarságot sújtó jogszabályokat előszedtek, összehasonlították, és próbáltak valami jót kideríteni belőle. Való igaz, Trianonnal kezdődött, és a trianoni békeszerződés, amelyet ’21ben ratifikáltak nálunk, egyszer meghatározza a Monarchiából megmaradt Magyarország területét, ez az egyik paragrafus. A másik azonban kijelenti azt is, tehát foglalkozik az állampolgársággal, hogy az az
