Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 11 (224. szám) - Mit „teljesített három év alatt a Medgyessy-Gyurcsány-kormány” című politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MOLNÁR ALBERT (MSZP):
2944 Én tudom, hogy az ember gyorsan felejt, ezért próbálok néhány gondolatot visszaidézni ön öknek. Önök 5 százalék feletti gazdasági növekedéssel vették át az ország kormányzását, amely 2000re 6,6 százalékra ment fel, és 3 százalék alatt tetszettek nekünk átadni 2002ben. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Nem kellett volna elfogadni! - Vi ssza lehet adni!) Azt hiszem, példátlan a magyar gazdaságtörténelemben az a fajta gazdaságinövekedéscsökkenés, amelyet önök produkáltak. Ma 4 százalék körüli a magyar gazdaság növekedése, ez éppen 30 százalékkal haladja meg azt, amit önök produkáltak, teh át kérem, kellő mértékben próbálják meg ezt értékelni. (11.50) S nézzük a tényeket, valahogy demagógiától mentesen! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Na! - Ez nehéz lesz! - Neked nem fog menni!) Mai, globalizálódó világunkban különösen a kis országok gazda ságai jelentősen ki vannak téve a világgazdaság folyamatainak, ki vannak téve az olajár alakulásának, bizony ki vannak téve az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió, a nyugatnémet vagy a kínai gazdaság hatásának. (Dr. Áder János: 2002ben nem voltak v ilággazdasági folyamatok?) Ettől sajnos nem lehet… (Folyamatos zaj.) 1974 óta tudjuk, hogy az olajárakat nem lehet megállítani a határon. Itt egyesek még azt gondolják, hogy meg lehet, kérem, próbálják meg, ez '74ben nem sikerült. (Közbeszólás a Fidesz so raiból: Akkor is ti voltatok…) Azt gondolom, most sem fog sikerülni. Ha megnézzük, hogy a gazdasági növekedés átlaga 2002 és 2005 között átlagban hogyan nézett ki, akkor ez 3,6 százalék. Ez éppen 2 százalékkal haladja meg az Európai Unió gazdasági növekedé sének az átlagát. Ha megnézzük, hogy '98 és 2002 között mennyi volt ez a különbség, akkor ez 2 százalék alatt van, ha a teljesítményeket próbáljuk összemérni. Ez azt jelenti, hogy a demokratikus koalíció (Dr. Dorkota Lajos: Melyik?) kormányzása óta gyorsab ban zárkózunk fel az Európai Unióhoz, mint a polgári kormányzás alatt. Nézzük az inflációt! '98 és 2002 között az átlagos infláció mértéke 9,7 százalék volt; még egyszer mondom: 9,7 százalék volt. 2002 és 2005 között ez átlag 5,2 százalék, ma az aktuális é rték 3,5 százalék körül van valahol. Azt gondolom, hogy a demokratikus koalíció áttörést ért el az infláció csökkentésében. Szó volt a foglalkoztatásról. Ha azt nézzük - én átlagokat néztem , hogy '98 és 2002 között, illetve 2002 és 2005 között hogyan ala kult a foglalkoztatási ráta, mindenképpen megállapítható, hogy ma Magyarországon a lakosságból 1 százalékkal többen dolgoznak, mint az elmúlt négy évben. (Révész Máriusz: A KSH adatait nézd!) Nézzük a használatba vett lakások számát! A MedgyessyGyurcsánykormány alatt átlagban 37 ezer lakást vettek használatba, míg '98 és 2002 között, amire olyan nagyon büszkék tetszenek néha lenni, ez a szám 24 200 darab lakás, nem több és nem kevesebb. A mérték különbsége mintegy 50 százalék. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Nézzük a reálbéreket! A Fidesz, a polgári kormány alatt a reálbérek évente 5,5 százalékkal növekedtek átlagosan. A demokratikus kormány alatt 6,6 százalék ez a mérték. Ez azt jelenti, hogy a lakosság több mint 1 százalékkal magasabb reál bérnövekedést tudott magáévá tenni az elmúlt négy évben. Én azt gondolom, hogy folytathatnánk a sort, hisz egy vitának akkor van értelme, amikor tényeket sorakoztatunk fel, s nem érzéseket próbálunk meg hozni. A 2002ben és a '98ban hatalomra jutott korm ány gazdaságpolitikája között volt egy alapvető különbség. A Fideszkormány 2000 végétől a hazai belső növekedésre próbálta tenni a hangsúlyt a gazdasági növekedésben, azaz a növekedés szerkezeti összetételét a belső fogyasztásra alapozta. Ez meghozta azt, hogy jelentősen romlott az államháztartás egyensúlya. Ezt kellett most bizony nagyon nehéz lépésekkel fenntartható, egyensúlyi problémáktól mentes növekedéssé, azaz export- és beruházásvezérelt gazdaságpolitikává alakítani. Ezen az úton járunk most is. Bi zony nem könnyű az út, de tudjuk, hogy oda vezet, hogy egyensúllyal tudunk gazdaságot növelni.
