Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatás - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
2807 házastársát, akkor lehet mondani - és nyilvánvaló, hogy a törvényalkotó annak idején ezt a szempontot tartotta szem előtt , hogy minél koráb ban kerül sor erre a tragédiára, annál nagyobb lehetősége van még arra az életben maradott házastársnak, hogy változtasson még a családi viszonyain, változtasson még az életén. De, tisztelt képviselőtársaim, számomra valahol nagyonnagyon érthetetlen, hogy ha valaki korán megözvegyül, és úgy dönt, hogy nem megy újra férjhez - azért használom ezt a kifejezést, mert általában a nőkkel fordul elő, hogy korábban elvesztik az élettársukat , és vállalja azt a nehézséget, hogy egyedül, egy jövedelemből, munka mel lett fölneveli a gyerekeit, akkor miért kell őt az élete alkonyán azzal büntetni, hogy még özvegynek sem ismeri el a nyugdíjtörvény. Nos, én beadtam egy módosító indítványt arra való tekintettel, hogy ha az özvegyi nyugdíj kérdésé t kinyitottuk a TállaiVidornéjavaslat kapcsán, akkor reményem van arra, hogy bizottsági vitában érdemi vitát tudunk folytatni erről az általam felvetett problémáról is. Bízom benne, hogy a szaktárca megértő lesz ezzel a javaslattal kapcsolatban. Szeretné k még egy gondolattal az anyagi hátterére is utalni a kérdésnek, hiszen már többször próbáltam nekifutni ennek a kérdésnek, és mindig az anyagiakra való hivatkozással utasított el a szaktárca. Azt gondolom, hogy ha valaki nagyon fiatalon hal meg, viszonyla g rövid a szolgálati ideje, ami nyugdíjszerző jogosultság, akkor abból meglehetősen kis összegű nyugdíj számítható ki. Ennek a kis összegű feltételezett nyugdíjnak a 30 százalékára szerez jogosultságot az, aki özvegyen ezt igényli. Következésképp, még ha e zek az összegek valorizálva is vannak, hiszen általában a napi értékének megfelelően valorizált összegekben számol a nyugdíjfolyósító intézet, akkor is meglehetősen kis teher ez a kasszában, mert csak pár ezer forinttal egészítené ki a nyugdíjat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a kérdés ezeknek az érintett asszonyok szemében inkább elvi jelentőségű, mint anyagi. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. F elszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Lezsák Sándor független képviselőnek. Parancsoljon! LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A fogyatékossággal élők napi gondjainak megértése területén egy újab b előrelépés történik ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása révén. Óriási teher hárul a fogyatékossággal élő gyermeket gondozó szülőkre, és ha az egyikük meghal, akkor kell hogy legyen bennünk annyi társadalmi együttérzés, hogy segítsünk ezeken a család okon. Nem kívánom kisebbíteni ennek az előterjesztésnek az erényeit, de egy kicsit elgondolkodtatott az előterjesztés szövege. Idézem: “Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor házastársa jo gán árvaellátásra jogosult, fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg gyermek ellátásáról gondoskodik.” Az előterjesztés megvalósulása mindenképpen előrelépés a fogyatékossággal élő gyermekek helyzetének a megsegítése területén, de semmivel sem könnyebb anna k a szülőnek a helyzete, aki 19 éves, fogyatékossággal élő gyermeke ellátása során özvegyül meg. Ők kimaradnak ebből a lehetőségből. Miért maradnak ki? Csupán azért, mert kéthárom évvel idősebb a gyermekük, mint a sors által szintén mostohán kezelt özvegy i sorstársaik gyermeke? Ha belegondolunk ezeknek a fiatal félárva felnőtteket gondozó özvegyek helyzetébe, akkor rá kellene arra döbbennünk, hogy nem szabadna az özvegyi nyugdíjra történő jogosultság ügyét összekötni az árvaellátásra történő jogosultság té nyével, legalábbis a fogyatékossággal élő gyermekek ügyében nem szabadna. Bárki persze mondhatja, hogy 1520 év alatt megoldódik ez a gond, hiszen aki most 14 éves, fogyatékossággal élő gyermeke jogán válhat özvegyi nyugdíjassá, az 10 év múlva is nyugdíjas lesz, és tudja majd ápolni a gyermekét. A kárvallottak azok, akik most
