Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatás - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2808 éppen túlhaladták az árvaellátáshoz való jogosultság korhatárát, és azok tartósan meg lesznek fosztva ettől a lehetőségtől. Sajnos, a felnőtt korú, fogyatékossággal élők helyzetén ma k evésbé segít a társadalom, mint a gyermekkorúakén. Kezemben van egy Pest környéki fiatal autista felnőtt kálváriájáról szóló bírósági jegyzőkönyv. A bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a fiatal beteg gyógykezelésére kijelöljön egy intézetet, csupán a rra szorítkozhatott, hogy a kezelés szükségességét a határozat rendelkező részében megállapítsa. A gyermekkorúaknak van megfelelő intézete, de a fiatal felnőtteknek, az igényjogosultaknak kellő számban nincsen. Nem szabadna megengedni, hogy ilyen mértékű m éltánytalanságok kialakuljanak pusztán a véletlen játéka miatt, nemcsak az egészségügyi ellátás, hanem már a nyugellátás területén is. Módosító indítvány révén próbálom meg orvosolni a segítő célú törvényjavaslatból kimaradt érdekeltek gondjait. Szembe kel l néznünk azzal a problémával is, hogy ez a javaslat erősíteni fogjae a társadalombiztosítás szolidaritási oldalát, vagy ennek az előterjesztésnek nincs köze a szolidaritás elvéhez, és valójában állami, szociálpolitikai feladatokat old meg a biztosítottak pénzén. A gyanú azért érthető, mert a nyugdíjkassza területén az elmúlt években folyamatosan gyengítették a szolidaritás elvét, és erősítették a piaci jelleget. Gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt években az inflációt többszörösen meghaladó mértékben növ ekedett a járulékfizetői plafon, ami azt jelenti, hogy a jövőbeni kisnyugdíjak rovására erősítette a magas nyugdíjúak pozícióit, azaz évről évre gyengült a társadalombiztosítás szolidaritási elve. Nos, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy az özvegyekről és ár vákról történő gondoskodás hagyományosan a társadalombiztosításnak a piaci elveken túlmutató és az emberek közötti szolidaritást erősítő jellegéből fakad. A szolidaritási elv erősítése valóban tehermentesíti az állami költségvetés szociális kiadásait, amen nyiben kellően szociális érzetű a kormányzat, és áldozna ilyen célokra összegeket, de nem tehermentesíti a központi költségvetést akkor, ha gyenge a kormányzatnak a szociális gondok megoldása iránti elkötelezettsége, és nem is áldozna pénzt ilyen problémák megoldására. (22.40) A Nemzeti Fórum úgy vélekedik - és a szakkollégium véleményét tolmácsolom , hogy meg kell állítani a társadalombiztosítás eltolódását a profitorientált magánbiztosítás irányába. Az előterjesztés is ezt a célt szolgálja a szolidaritás elvének megerősítése révén, és ezért támogatjuk a törvényjavaslatot, és a módosító indítványunkra hívom fel szíves figyelmüket. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelen tkezett, és megadom a szót Csáky Andrásnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon! DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Ezen a késői órán ilyen rövid törvényjavaslat kapcsán nehéz megszólalni, mert világos a képlet, világos az , hogy itt tulajdonképpen, ha csak egy szűk kört érintően is, de talán sikerült előrelépni. De akár a költségvetési bizottság nevében felszólaló képviselő, vagy Béki Gabriella, vagy Lezsák Sándor megszólalásában különböző igazságtalanságok kerültek felszín re ennek kapcsán. És mindig ahhoz a '97es nyugdíjtörvényhez érünk vissza, és nemcsak a feléledési idő, ami csorbát szenvedett annak a törvénynek az oltárán, ami valóban a közösségi szolidaritást az egyéni érdek rovására csorbította lényegében, hanem azt s e felejtsük el, hogy akkor az addigi állapotok szerint az elhunyt jogosultságának az 50 százalékát kapta az özvegy, és ezt ezzel a bizonyos nyugdíjreformmal csökkentették 20 százalékra, amit most megtoldottak utóbb 5 százalékkal. Tehát nagyon sok probléma van az egész kérdéskörrel.
