Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatás - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2806 be ezt a törvénymódosító javaslatot, érdekes módon a bizottságban vita nem bontakozott ki erről a kérdésről. Nemcsak azért nem volt vita, mert mindkét oldal támogatásával jött létre ez a törvényjavaslat, hanem azért sem, mert ennek a törvényjavaslatna k a tartalmi részével mindenki mélyen egyetértett. A vita nélküli egységes szavazat azt bizonyítja, hogy a bizottság mind a tárgysorozatbavételt, mind az általános vitára való alkalmasságot javasolja, és javaslom, hogy a tisztelt Ház ezt vegye tudomásul. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 88 perces időkeretben. Először az írásban jelentkezett képviselőnek adom meg a szót, Béki Gabriellának, a Szabad Demokraták Sz övetsége képviselő asszonyának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Tállai András és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselők által benyújtott önál ló képviselői indítvány tartalmával a Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében százszázalékosan egyet tudok érteni. Ez a szakasz - ahogy már szó volt róla - az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultságot nyitja ki, ezt próbálja módosítani egy ponton, e gészen pontosan arra a helyzetre való tekintettel, amikor fogyatékos gyermekkel marad egy házaspár egyik tagja egyedül, egy fogyatékos gyermeket kell ellátnia és gondoznia özvegyen. Való igaz, hogy az ideiglenes özvegyinyugdíjjogosultság az ő esetükben né miképp hosszabb, egészen pontosan három év, ahogy államtitkár úr az előbb erre utalt. Van egy előnyös megkülönböztetés a törvényben, ezt fejleszti tovább a javaslat úgy, hogy az állandó nyugdíj esetében is élvezzenek valamilyen megkülönböztetett előnyt eze k az özvegyek. Tehát egy ponton a jelenlegi hatályos törvényben megbúvó igazságtalanságokat - ha tetszik - korrigálja a javaslat. Az a baj, hogy a hatályos szabályozásban nemcsak ez az egyetlen pont van, ahol a szabályozás igazságtalan, hanem jó néhány más ilyen pont is van a nyugdíjtörvényünkben, amit 1997ben a reformcsomag részeként korszerűsítettünk és fogadtunk el. Az özvegyi nyugdíj szabályozásával kapcsolatban jó néhány olyan levelet őrzök, zömmel idős asszonyoktól, akik azt panaszolják, hogy jóllehe t özvegyek, gyermeket is neveltek, egyedül tették - és hosszú évtizedeken keresztül, mert sajnos korán vesztették el a férjüket , a nyugdíjrendszer szerint ők nem számítanak özvegynek. Ezt a problémát már többször a Ház elé hoztam kérdés formájában is, in terpelláció formájában is, és próbáltam a figyelmet ráirányítani erre a problémára, mondván, ez körülbelül olyan, mintha lennének teljes értékű özvegyek és másodlagos értékű özvegyek. (22.30) Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben alkotmányossági dilemmát is fölvethet az, hogy az özvegyi jogosultság egy úgynevezett feléledési időhöz van kapcsolva. Az én felfogásom szerint a perdöntő ebben a kérdésben csak az lehet, hogy az elhunyt házastárs szerzette nyugellátásra való jogosultságot vagy nem. Ha szerzett i lyen jogosultságot, mert megvan a szükséges és elégséges szolgálati ideje ahhoz, hogy a nyugdíjfeltételeket teljesítse, akkor azt gondolom, hogy ehhez kapcsolódik az a jogosultság is, hogy az özvegye is élvezzen özvegyi nyugdíjjárandóságot. Nos, ez a szaka sz - ami ugyanennek a paragrafusnak a harmadik bekezdése, a 47. § (3) bekezdése, amely arról szól, hogy az özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha a különböző jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül bekövetkezik , azt gondo lom, legalábbis vitára ingerlő szakasz, aminek a helytállóságát a magam részéről erőteljesen vitatom. Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni arra is, hogy a nyugdíjreform előtti társadalombiztosítási törvényben nem 10 év szerepelt. Akkor is szó esett fe léledésről a törvényi szabályozásban, de legalább 15 év volt ez az intervallum. Hiszen ha valaki korán veszti el a
