Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2801 Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! Hatalmas vitával kezdődött a nemzetbiztons ági bizottságban is az alkotmánymódosítás, a törvényjavaslat vitája hónapokkal ezelőtt. A mostani, legutóbbi bizottsági ülésen rövid, nem érdemi vita után, csak nagyon röviden érintve a kérdéseket, a kormánypárti többség fogadta el a javaslatot. Az ellenzé ki képviselőtársaim, akik nem támogatták, úgy döntöttek, hogy kisebbségi előadót nem állítanak. Azt hiszem, pontosan bemutatta a vita, hogy kik azok, akik komolyan gondolták, hogy a múlt feltárása, megismerése valóban közérdek, és kik azok, akik addig, amí g volt az ügyben politikai játszmára lehetőség és esély, addig lelkesen részt vettek, most el sem jöttek, véleményt sem mondtak. Ugyanez volt a helyzet a bizottsági ülésünkön is, ezzel együtt azt kérem, hogy fogadjuk el, különösen amiatt, mert teljes nyito ttságról tettek tanúbizonyságot az előterjesztők, amikor elfogadták, hogy a bizottság által benyújtott és a parlamenti vitában az első szakaszban ellenzéki képviselőtársaim által is többször kifogásolt és igényelt változtatások után az a változat került mo st beadásra, amely mindazokat a feltételeket teljesíti, amelyeket Demeter és Répássy képviselő urak számtalanszor elmondtak itt a vitában. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Mára kiderült, a bizottsági ülésen kiderült, hogy nincs olyan változat, legalábbis a bizottsági ülés szintjén, amelyet hajlandók lennének megszavazni; azt gondolom, egyáltalán nem érdekük a múlt feltárása. Érdekük volt a vita egy szakaszában a drámát eljátszani. A bizottságban ugyanezek a vélemények elhangzottak. Hatása annyi volt, hogy a kormánypárti többség, még egyszer mondom, vitára alkalmasnak tartotta, az ellenzéki képviselőtársaim ellene szavaztak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képv iselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 1010 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőnek adom meg a szót, Mécs Imrének, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. Parancsoljon, ön é a szó, képviselő úr. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A magyar társadalomnak, vagy mondhatnám nagyobb szóval, a magyar nemzetnek egyik legalapvetőbb problémája, hogy nem tudott és nem hagyták szinte majdnem egy évszázadon át a múltjával szembenézni. Gondoljuk csak meg, hogy ’45ben nyílt egy kis lehetőség, hogy visszatekintsünk ’14ig, de nemsokára beállott egy diktatúra, amely alól ’56 napjaiban pár hétig fölszabadultunk, de nem volt időnk arra, hogy a múltunkat rendbe hozzuk. 198990ben, amikor közös akarattal kikiáltottuk a Harmadik Köztársaságot október 23án, akkor nyílt meg az alkalom arra, hogy földolgozzuk a múltunkat; vagyis megtegyük azt, amit Európa legnagyobb nemzetei és kultúrállamai nagyon keservesen, nagyon hossza n, rettenetes belső küzdelmekkel és katarzist elérve megtettek 1945 és 1970 között. Nem volt könnyű. Nem volt könnyű sem a németeknek, sem a franciáknak, sem a hollandoknak, sem a többieknek. De megtették, túljutottak rajta, kezelték ezt az egészet, és a m últjukból tudnak már meríteni. Tudják, hogy mi az, ami rossz volt, és amit nem szabad megismételni, és tudják, hogy mi az, ami érték volt, amire építhetnek a továbblépésben. Ez nekünk nem adatott meg. ’8990 után jutottunk oda, hogy a múltunkkal szembenézz ünk. Ennek a múltnak az egyik legközelebbi, 4050 éves szakasza éppen az, amit nem tudunk tisztességesen feldolgozni anélkül, hogy a titkosszolgálatok, a diktatúra állambiztonsági szerveinek iratait alaposan meg ne ismerjük nemcsak mi, nemcsak a történésze k, nemcsak az érintettek, nemcsak a sérült emberek, hanem az egész társadalom.
