Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 9 (222. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2687 egészségbiztosítással, mert ebben van magánfelelősség, gondoskodni a jövőről. De voltak már a múlt héten is, lesznek ezen a héten is nyugodt szakmai konzultációk. Egy dolgot kell elkerülni, hogy fenyegetésként lássák ezeket a lépéseket , ne pedig egy jobb élethez vezető lehetőségként. A fő célban, hogy egy rendezett országot csináljunk, azt gondolom, meg tudunk egyezni, a részletekben pedig rugalmasnak kell lenni, és tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni szakmai szervezetekkel, érdekképviselet ekkel, ellenzékkel és mindenki mással, mert ennek a végén talán valóban meg tudunk állapodni olyan lépésekről, amiben a többség azt hiszi, hogy róla szól Magyarország, és róla szólnak ezek a lépések. Szeretném, ha továbbmennénk, a foglalkoztatáspolitikai t erületeken túlra, ha elindulnánk olyan területekre, ahol az elmúlt évtizedekben sok adósságot halmoztunk fel. Ezek közül az egyik az egészségügy. Látom Gógl képviselő urat, és gyanítom, hogy ő lesz majd az, aki most kinevezett frakcióvezetőhelyettesként v álaszolni fog az én napirend előtti hozzászólásomra. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne félj!) Azokat az adatokat, amelyeket itt idézni fogok, ő legalább olyan pontosan ismeri, mint én. Az átlagos életkor valamikor a hetvenes évek középén Magyarországon és Ausztriában ugyanannyi volt. Jó harminc évvel később, ma egy átlagos magyar férfi nyolc évvel él kevesebbet, mint hasonló társa Ausztriában. De nem csak országok között van különbség; nagy a különbség Budapesten lakó társaink és, mondjuk, a Szabolcsban la kó társaink között, majdnem ugyanennyi, még további nyolc év. És milyen furcsa, ennek ellenére nem ott fogyasztják a több gyógyszert, ahol ezek szerint minden bizonnyal rosszabb az emberek egészségügyi állapota, nem Szabolcsban, hanem Budapesten, mondjuk, a II. kerületben. Budapesten a II. kerületben az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás majdnem kétszer annyi, mint SzabolcsSzatmárBereg megyében. Tele van nagyon sok ellentmondással, nagyon sok belső feszültséggel ez a rendszer, és mégis összességében borzas ztóan keveset tettünk érte. A tüdőrákban 1970ben lényegében ugyanannyian hunytak el Ausztriában is, mint nálunk. Ma nem így van, ma az a helyzet, hogy nálunk százezer lakosra vetítve majdnem kétszer annyian. És akkor vannak még olyanok, amelyeket nem lehe t ilyen egyszerű számokkal elmondani. Nem hinném, hogy ma az orvosok elégedettek az egészségügyben úgy általában; nem hiszem, hogy azt gondolják, nekik jól megy a dolguk, hogy az, amit ők tesznek, az meg van fizetve, függetlenül attól, hogy az elmúlt három évben mennyit növekedett a jövedelmük. Nem hiszem, hogy a nővérek úgy gondolják, hogy rendben megy az ő dolguk, hogy könnyű ellátni azt a feladatot, amit kapnak, sőt nagyon is úgy gondolják nagyon sokan, hogy nincsenek tisztességgel megfizetve. És ugyanez t gondolják, ha jól sejtem, a páciensek, a betegek, hogy ők egyébként fizetnek - szerintem a többség úgy gondolja, hogy többet fizet, mint amennyit szeretne , de mégsem megy jól, többet szeretne, jobb minőségű ellátást, pontosabban, kisebb egyenlőtlensége t. Szóval, van egy olyan egészségügyi rendszerünk, amelyben sok az elégedetlenség, és van az országnak egy olyan egészségügyi állapota, amely az elmúlt évtizedekben nem javult, hanem romlott. Egészen biztosan nem fogunk tudni úgy hozzányúlni ehhez az ügyhö z, hogy csak egyik vagy másik elemét változtatjuk meg. Azon érdemes vitatkozni, hogy mekkorákat lépjünk, ez egy jó vita; azon, hogy kell lépni, azt hiszem, ma már nem érdemes vitatkozni. Azok a javaslatok, amelyeket most huszonegy pontban terjesztünk elő, két nagy területet érintenek, és összesen hét pontban, hét csokorban fogalmazzák meg a javaslatainkat. Egyik oldalról vannak olyan ügyek, amelyekkel nem szabadna várni, amelyek a legégetőbb gondokra adnak nagyon rövid időn belül érdemi választ, ha úgy tets zik, azokra az egészségügyi kihívásokra, amelyekkel nap mint nap szembenézünk, és amelyek a legfájdalmasabbak. Ez háromnégy ilyen terület. Ugyanakkor nem szabad azt mondani, ha ezt tesszük, akkor el lehet feledkezni a szerkezet, a finanszírozás, a struktú rák összes gondjáról meg bajáról, ej, ráérünk majd azzal foglalkozni, legyünk túl a választáson, aztán aki túl van, aki majd győz, a ciklus elején megoldja ezt a problémát. Ha csak az egyiket tesszük, vagy csak a másikat tesszük, akkor hibázunk, kell olyat is tenni, ami ma változtat,
