Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 3 (221. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2619 Házában. Most azonban, amit mondott - hogy is mondjam? , a logika metódusai szerint nem áll össze. Miről is van szó? Azt mondja, Fodor Gábor képviselő úr, hogy a kettős állampolgárság, ahogy az fölvetődött december 5én - és most nem részletezem , az a gondolat hibás volt és téves volt. Ezeket a szavakat használta a képviselő úr: hibás volt és téves volt. És tovább azt mondja, hogy és Magyaro rszágnak sikerült lejáratni magát - hol? - a világban, a magyarok között, itthon, a hazában lejáratni magát. Igen tisztelt képviselő úr - nincs módon itt most személyesen megszólítani, de remélem, hogy eljut hozzá az irományokon keresztül, amit gondolok , ez nem lejáratás volt; a nemzeti szimpátiának, a humánumnak egy igen magasztos és jól meggondolt előhozatala és végigvitele. Hogy az eredmény az lett, ami lett, annak az elemzését jól ismerjük és hallottuk. Azért, mert egy kísérlet nem jár eredménnyel, az nem jelenti azt, hogy hibás és rossz; és nem is folytatom most itt Fodor Gábor képviselő úrral való majdnem vitámat, de ezek a gondolatok nem hagyhatók ki, és azt hiszem, hogy szükséges lesz, és sor kerül majd rá, hogy újból és újból emberek megvitassák. Amihez én inkább szeretnék hozzászólni, az egy más vetülete az egész témának, amiről eddig nem volt szó, és talán nem is lesz. Miért is? Azért, mert amikor szükséges és lehetséges, legalábbis, amikor én úgy érzem, hogy szükséges, akkor a magam mesterségéne k a szemüvegén keresztül szólok hozzá. Közgazdász vagyok, közgazdaságtanprofesszor, életemben ezzel a témával foglalkoztam, foglalkozom ma is. Szeretnék rámutatni arra itt - és gondolom, nem kell sokat érvelni, tisztelt Országgyűlés , hogy az állampolgár ság kérdése közgazdasági kérdés is, sőt jelentős mértékben közgazdasági kérdés. Miért is? Mert emberekről van szó, emberek életéről, az emberek fogyasztásáról és az embereknek mint termelő tényezőnek a megjelenéséről. A közgazdaságtan segédtudományai - így szoktuk mondani - is jelentősen hozzájárulnak a téma megvilágításához. Elsősorban a demográfia, aztán a szociológia és más oldalról, irányokból hasznos ismereteket hozhatunk a teljes közgazdasági képhez. Miről is van szó? Azt hallottuk ismételten, hogy a magyarok, több ember bejövetele ide, ebbe a magyar honba, ebbe a magyar országba, az gondokat okoz, mert majd társadalombiztosítási teher és mi minden más nyomja az országot, és azzal - hányszor hallottuk ezt a szót? - riasztottuk, riogattuk egymást, rioga tták az embereket, hogy ne szavazzatok, vagy vigyázzatok azokkal, akik jönnek majd a határon keresztül, mert meg kell osztanotok velük a nyugdíjalapot és az orvosi ellátást, sőt még talán a házatokat is vagy a munkahelyeteket, mert elveszítitek a munkahely et, mert talán valaki majd Nagyváradról vagy Sepsiszentgyörgyről, vagy valahonnan egy ügyes, ravasz székely góbé jobban végzi a munkát, te pedig elveszíted az állásodat. Ilyenfajta dolgokat hallottunk. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyarország! Tisztelt Világ! Hát ébredjünk rá arra, hogy ez egy olyan téves gondolkozás! Miért? Nem bonyolódom bele, nem illene itten - hogy is mondjam? - részletes, komplikált közgazdasági analízisbe bonyolódni, azonban egyszerűen is ki lehet ezt fejezni úgy, hogy az ember te rmelő egyed. Az ember termel és fogyaszt. És azért fogyaszt, mert termel. A termelés révén jutalomhoz jut, amit munkabérnek nevezünk, és a munkabér révén aztán fogyasztóvá válik. De amit megtermel, és ismétlem sokszor, amit megtermel, annak az értéke több, mint amennyit elfogyaszt, több, mint amennyi bért kap, közgazdaságilag a határhaszon és a különböző elméletek ezt ékesen, világosan mutatják. De egy egyszerű újságolvasóval egy egyszerű tűzhely melletti beszélgetésben is kiderülhet az, nemde, hogy azok az országok boldogulnak és boldogultak a történelem során, évezredek során és az utóbbi évszázadokban is, ahol szorgalmas emberek voltak, emberek voltak, akik dolgoztak. És ahol nem voltak, azok az országok vagy nem is lettek országok, vagy pedig szegényként éltek - példák végtelenül, végtelenül. Az Amerikai Egyesült Államok, ott, az óceánon túl, gazdag ország hírében áll. Miért? Azért, mert emberek azzá tették. Nem azért, mert egy gazdag föld. Lényegében a terület a két óceán között, az a földterület szegény ebb, mint mondjuk, Oroszország vagy Szibéria; kevesebb ásvány, kevesebb termőtalaj. Mégis ÉszakAmerika lett a világ gazdag országa, azért, mert emberek tették azzá, és az az ország 200300, majdnem 350 éven át, már a gyarmati időkben is olyan embereket vo nzott oda,
