Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 26 (218. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
2410 Maximálisan egyetértek a törvénykezéssel, és a függetlenek, a Nemzeti Fórum is támogatja azt, hiszen a törvényeinket valóban hozzá kell igazítani az eur ópai uniós törvényekhez, de arra kérem a törvényalkotót és a minisztériumot, hogy ezekben az esetekben nézzük át a törvényeinket, hogy a végrehajtás területén hol tudunk olyan lépéseket tenni, amelyek valóban az állampolgárok biztonságát szolgálják, s az i lyen kilátástalan helyzeteket úgy tudják rendezni, hogy az állampolgárok közérzete fel tudjon javulni, és a végrehajtás területén ők is érezhessék, hogy a törvény mellettük van, a magyar parlament mellettük van, és a minisztérium, valamint a bírósági végre hajtás is az ő ügyüket szolgálja, és nem fordulhat elő, hogy a kht. ügyvezetője ugyanúgy dolgozik tovább, mintha mi sem történt volna, a kártérítés pedig nem végrehajtható, mert valószínű, hogy a vagyonát akár a meg nem született gyermekére is átírta. Inne ntől kezdve valóban nem behajtható a bíróság által megállapított összeg. Tehát ebben kellene olyan rendet vágni, ami az állampolgároknak a végrehajtásba és a törvénykezésbe vetet hitét erősíteni tudja. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tis ztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Devánszkiné dr. Molnár Katalin képviselő asszonynak, MSZP, az ülés vezetését pedig átadom Világosi Gábor alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DEVÁNSZKIN É DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Amióta megnyílt a világ előttünk, s először csak csatlakozni szándékozóként, majd az Európai Unió csatlakozott tagjaként szabadon járunkkelünk, kereskedünk, üzletelünk, szabadon éljük az é letünket az Európai Unióban, azóta számos olyan üggyel találkozunk, amelyek olyan lépéseket követelnek, amelyek megtétele után egyenjogú társnak, egyenjogú tagnak, egyenjogú európai uniós polgárnak érezzük magunkat. Ennek egyik lépése az előttünk fekvő tör vényjavaslat, amely lehetővé teszi - bizony szűk körben, de nagyon fontos körben , hogy valóban úgy érezzük magunkat, hogy ugyanolyan jogokkal rendelkezünk, mint bármely más európai uniós tagállam polgárai. Az előterjesztés azt kívánja célul tűzni, hogy a láthatási jogokat érintően, a gyermek visszavitelét elrendelő végrehajtható határozatok tekintetében a határozathozatal helye szerinti tagállam illetékes bírósága vagy más hatósága igazolás kibocsátásával közvetlen végrehajtást tegyen lehetővé a végrehajt ás szerinti országban, jelen esetben Magyarországon. Nagyon fontos lépésnek tekintjük ezt, tekintettel arra, hogy a gyermekek életének, testi épségének, egészséges fejlődésének a gondolata mindannyiunkat eltölt, és mindannyian fontosnak tartjuk, mi nők meg különösen, hogy a gyermek ott élje az életét, ahol az számára a legjobb, a leghasznosabb. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat - és ezzel társaim is mindannyian egyetértenek - a szigorító szabályokat is helyesen alkalmazza, hiszen a normális élet követ elményeinek megfelelő feltételrendszert kéri számon az átadótól, azt kéri számon, hogy elmondja mindazt a körülményt, amely a gyermek életét és egészségét befolyásolhatja, átadja azokat az okmányokat, felszereléseket, ruhákat és egyéb eszközöket, amelyek é letének a folytatásához mindenképpen szükségesek. Úgy szoktam ezt mondani, ha elküldöm a nagymamához vidékre a gyermekem, akkor összekészítek egy csomagot, és ebben a csomagban minden olyan benne van, ami a gyermek kéthetes létét szolgálja. Mindannyian azt gondoljuk, hogy ezt kell tenni akkor is, ha a gyermeket átadjuk annak, aki a jövőben nevelni fogja. Ezt a törvény lefordította a normaszöveg tartalmának megfelelően, és a normaszövegbe csupán azt iktatta be, amit mi normális emberek úgy egyébként elképzel ünk. De beszéljünk a másik részről is, arról, milyen fontos az, hogy a nem vitatható követelések végrehajtása Magyarországon gyorsabban fog bekövetkezni. Ez érdekes lépés, tekintettel arra, mert - mint ahogy Ékes képviselő úr is jelezte - sokan azt hiszik, hogy a bírósági határozat az, ami esetleg nem jó, és a jogosult fél ezért nem jut a követeléséhez. Meggyőződésem, hogy a végrehajtás legnagyobb általános problémáit nem fogja megoldani ez a törvény, de nem is ez a célja.
