Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 26 (218. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
2411 (11.10) Természetesen mindig tudju k, hogy vannak olyan követelések, amelyekhez soha nem fog hozzájutni a jogosult, mert olyan körülmények adódnak, hogy elszegényedett, hogy nincs vagyona, hogy eltitkolta a vagyonát, jó helyre eldugta a vagyonát, nincsen már végrehajtható vagyontárgya, éppe n ezért a jogosult, bármennyire is igaza van, a végén hoppon marad. De ezek az ügyek, amiket most tárgyalunk, nem ezek az ügyek. Ezek azok az ügyek, amikor valahol az Európai Unió más tagállamában hoztak egy olyan bírósági határozatot, vagy olyan egyezsége t hagytak jóvá, amely itt nálunk is végrehajtható, és a végrehajtást el kell rendelni. Ennek az egyszerűsítéséről szól ez a törvény, arról, hogy itt ne kelljen egy külön nem peres eljárást lefolytatni annak érdekében, hogy egyáltalán megindítható legyen a végrehajtás. Ez egy egyszerű, jó képlet. Meggyőződésem, hogy ezt mindenki meg fogja érteni, és mindenki támogatja. Hiszem, hogy egyébként a jogbiztonságunkat ez a lépés szolgálja, jól szolgálja. Minden, ami egyszerűsíti, gyorsítja a bírósági eljárásokat és a bírósági végrehajtást, szerintem számunkra kedvező és támogatandó. Tisztelt Ház! Kissé vitatkoztunk azon még a bizottsági ülésen - és hadd térjek vissza erre a kérdésre , hogy vajon időben szabályozzuke ezt a kérdést. Én úgy látom, hogy igen, hiszen a hatálybalépés vagy az elkövetkezendő hatálybalépés közepén vagyunk most ezzel a törvényalkotással. Meggyőződésem, hogy a jövőben is fognak elénk kerülni olyan ügyek, amelyeket európai parlamenti rendeletek, illetve tanácsi rendeletek fognak kikényszeríten i, és nekünk követő módon ezeket a belső jogi szabályozásba át kell emelni. Szerintem most mi ezt végezzük el. Jókor tesszük, helyesen tesszük, és meg kell említsem azt is, hogy nagyon nagy szakmai hozzáértéssel készült ez az előterjesztés, amiért csak hál ásak lehetünk, hiszen sokszor tapasztaljuk a magyar parlamentben, hogy utóbb ezzelazzal az üggyel kapcsolatban módosításokat kell eszközölnünk. Ez a törvény egy jól megfogalmazott törvény lesz. Ez a törvény jól szolgálja a mi érdekeinket. Éppen ezért az M SZPfrakció nevében kijelenthetem, hogy jó szívvel fogjuk támogatni és megszavazni. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Kö szönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánk 2004. május 1je óta tagja az Európai Uniónak. Ennek megfelelően hazánk a többi tagállammal együtt köteles alkalmazni a közösségi jog szabályait. A csatlakozásra v aló felkészülés időszakában megfeszített munka zajlott közel egy évtizeden keresztül, mivel a csatlakozás időpontjára Magyarországnak meg kellett felelnie az Unió jogrendszere által támasztott valamennyi követelménynek. A tárgybeli törvényjavaslat már az u niós jogharmonizáció egy kellemesebb részéről szól, hiszen a jogközelítés most már az Unió változó vagy megszülető, új jogszabályaihoz igazodik. Erre a jogközelítésre a tagállamok határidőt kapnak, amelynek betartását a Közösség ellenőrzi, vagy ha szüksége s, akkor kikényszeríti az adott tagállamtól. A határok lebontása nemcsak azt jelenti, hogy az Unió polgárai az Unió területén akadálytalanul juthatnak el az egyik országból a másikba, de azt is, hogy a hétköznapi értelemben vett ügyintézés is egyszerűbbé v álik. Az Unió által biztosított és megkövetelt egységes szabályok sok területen, így a mindennapi életben is érvényesülhetnek. Ennek legfőbb célja, hogy az utazás, a letelepedés, a munkavállalás, a tanulás, a vállalkozás, a pénzügyi befektetések, de bizony os területeken a hatósági eljárások is egységes rendszerben történjenek. Ebbe beletartozik a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés, amelynek része, hogy a tagállamok bíróságai a korábbi bonyolult és hosszadalmas eljárási rend helyett lényegesen egys zerűbben ismerik el, fogadják el, és ami még fontosabb, hajtják végre egymás határozatait.
