Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 25 (217. szám) - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2350 társadalmi mechanizmusokra, ho gy döntsön a teljesítményről, akkor valahogy mindig az derül ki, hogy minden keresett és vonzó szakmában az igazi teljesítményt a középkorú férfiak tudják nyújtani. (22.00) Képviselő úr, sajnos ilyen a társadalmi megítélés, ilyenek a társadalmi mechanizmus ok. Ezeknek a társadalmi mechanizmusoknak a korrigálására hoznak létre különféle pozitív diszkriminációs intézkedéseket, amelyeket én magam sem nagyon szeretek, de ennél jobbat még nem találtak ki. Egy idő után meg lehet őket szüntetni; ma már minden külön kvótarendszer nélkül is a skandináv országok parlamentjeiben a többség nő. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ismét két percre megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak. ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Mos t már sokkal jobban egyetértek Lezsák Sándor képviselő úrral, mint az első felszólalása alkalmából. Azt valóban fontosnak gondolom, hogy a törvényjavaslat vagy általában a törvény mindenfajta méltánytalanul háttérbe szorított csoportot támogasson. Gyorsan megnéztem a törvényjavaslatot, és azt láttam, hogy összesen 23 helyen foglalkozik a fogyatékkal élők felsőoktatási esélyének javításával. Pósán képviselő úr konkrét példájának is örültem - bár volt egy olyan megjegyzése, amit nem tartok ízlésesnek , mert az arra vonatkozott, hogy a nőket bizony érik hátrányok a felsőoktatás területén. Azt gondolom, ezeknek a bizottságoknak éppen az lehet a szerepük, hogy erre a dologra találjanak valamilyen megoldást úgy, hogy a konkrét eseteket megvizsgálják. Ez egyébként nem valamilyen zseniálisan új találmány, ez a megfogalmazás teljességgel összhangban van az Országgyűlés által korábban elfogadott, az egyszerűség kedvéért csak esélyegyenlőséginek nevezett törvénnyel, bár sokkal szebb címe van. Azt kell mondanom, képvise lő úr, hogy például az ön által megemlített probléma létezik, foglalkozni kell vele. Ha a képviselő úrnak jobb javaslata van erre, mint ami a törvényjavaslatban szerepel, azt még most sem késő benyújtani, mert még nem zárult le a vita, és örömmel fogjuk fo gadni. Ez azonban egy olyan javaslat, ami bizonyos eredményeket már elért. Nem gondoljuk mégsem, hogy ez a legtökéletesebb megoldás. Ha például a nők esélyegyenlőségének elősegítésére vannak ennél jobb, hatékonyabb eljárási javaslatok, azokat örömmel fogad juk. Igaza van Szabó Zoltán képviselő úrnak abban, hogy ez uniós kötelezettség is, mármint az, hogy például a nemek közti egyenlőséget az állami életben és mindenféle törvényalkotás során figyelemmel kísérjük. De ezt tartom a legkevésbé fontos érvnek, ezt ugyanis nem azért kell megtennünk, mert az Unió előírja nekünk, hanem azért, mert a meggyőződésünknek - ezek szerint közös meggyőződésünknek - ez az elv felel meg, még akkor is, ha a megoldásban nem értünk egyet. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az a tény, hogy hol, milyen arányban vannak férfiak és nők, nemcsak és kizárólag abból adódik - ahogy Szabó képviselő úr fogalmazott , hogy társadalmi előítéletek vannak, hanem bizonyos élethelyzetektől is függ. Hogy világosan fogalmazzak: egy egyedülálló nő, akinek nincsenek gyermekei, könnyebben vállalkozik arra, hogy vezető pozíci óra jelöltesse magát, mint az, akinek vannak gyermekei. Konkrétan a saját szűkebb egyetemi környezetemből is tudok ilyet: két azonos korú nő közül az egyik intézetigazgató, a másik pedig minden ilyen típusú felkérést elhárított, mondván - s meg is tudom ér teni , hogy ő édesanya, van két lánya, ami neki elég komoly elfoglaltságot jelent.
