Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 25 (217. szám) - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LEZSÁK SÁNDOR (független): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2349 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt S zabó Képviselő Úr! Ön szándékosan nagyította fel azt a kérdést, amit Lezsák képviselő úr felvetett. A probléma ugyanis a következő ezzel kapcsolatban. Nem azt vitatja bárki is, hogy az esélyegyenlőséget ne kellene érvényesíteni. Szó sincs róla. Egyszerűen csak arról van szó, hogy vajon ez a megoldás, amit önök a törvénybe akarnak iktatni, valóban az esélyegyenlőséget fogjae megteremteni, vagy sem. Én, tisztelt képviselő úr, kifejezetten óvnám egyébként attól a felsőoktatás egészét, ha egy olyan rendszer, e gy olyan természetű szellemiség uralkodna el, amire azt szokták mondani kicsit szarkasztikusan az amerikai egyetemekkel kapcsolatban, hogy kinek van esélye ott pályázni egy professzori állásra, és a következőképpen válaszolnak: annak, aki fekete, nő és les zbikus. Ha ilyen természetű numerus clausust akarunk felállítani, ez a lehető legrosszabb. A felsőoktatás kifejezetten arról szól, hogy teljesítményeket kell értékelni. A teljesítmények pedig, elnézést kérek, nem attól függenek, hogy valaki férfi vagy nő, hanem attól függ, hogy le tudtae tenni az asztalra vagy sem. Ebből a szempontból kellene kiindulni, én ezt gondolom. És ezt követően van értelme már esélyegyenlőségi kérdésekről beszélni, nem pedig fordítva ülni a lovon. Az pedig, hogy hol van az esélyegyenlőség kérdése, képviselő úr, a legnagyobb probléma mind a mai napig az alkalmazásokban van. Nekem is van módon ismerni olyan kolleginát, aki ikerterhes, és akkor, amikor megtudta az alkalmazó, hogy ez van, gyakorlatilag meg akarja szüntetni a munkaviszonyát. Na, itt van a probléma, képviselő úr, nem ott, hogy hány bizottságot hozunk létre! Ez az igazi Murphytörvénykönyv - ha nem tudsz valamit megoldani, hozzál létre egy bizottságot. Szerintem nem jó megoldás. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, független. LEZSÁK SÁNDOR (független) : Megdöbbenve hallgattam, tisztelt Ház, elnök úr, az államtitkár úr megszólalását, illetve Szabó képviselő úr fölvetését. Nem is értem, hogy mire gondoltak. Ugyanis abban az esetben, ha az szerepelne ebben a szövegben, hogy a szenátus esélyegyenlőségi bizottságot hoz létre, amely többek között, mondjuk, a mozgássérültek egyetemi tanulmányait megkönnyítendő, különféle akadálymentesített környezetet é s különféle intézkedéseket tesz a mozgássérültek érdekében, akkor azt mondom, nyissuk meg. De csak ez... - ezt nem tudom elfogadni. Nagyon sok olyan területe van ennek az esélyegyenlőségnek, amely így akkor hiányzik, vagy pedig más területen, más módon kel l hozzáállni, ahogy Pósán képviselő úr is beszélt erről. Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztázzuk talán! A numer us clausus egy kisebbséget zár ki valamilyen jogból. Az affirmative action, vagy ahogy nálunk mondják, pozitív diszkrimináció egy kisebbséget juttat jogokhoz. Készséggel elfogadom Pósán képviselő úrnak azt az érvelését, hogy a t eljesítményre kell tekintettel lenni. Sajnálatos módon azonban a teljesítmény nem kizárólag és csakis az egyén képességeitől, tehetségétől és erőfeszítéseitől, hanem bizony különféle társadalmi mozgásoktól, hatásoktól, nem ritkán előítéletektől is függ. Ha valaki azt mondja, hogy a nők és a fiatalok pozitív diszkriminációja látszatmegoldás, hajlamos vagyok az illetővel egyetérteni. De amikor úgy folytatja, hogy csak a teljesítménynek kell döntenie, akkor, amikor ezt rábízzuk a
