Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 25 (217. szám) - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2340 Őszintén szólva, azért javasoltunk ennyire mérsékelt összeget, mert ugyanakkor nem szeretnénk, ha olyan típusú feszült ség keletkezne, amitől Horváth képviselő úr óvott minket. Ugyanakkor azt is el akarom mondani Horváth képviselő úr felszólalására, hogy én általánosságban elég határozottan egyetértek azzal, amit ő elmondott arról, hogy a politikusokkal kapcsolatban az öss zeférhetetlenségi szabályok úgy általában mennyire alaposak, vagy mennyire nem alaposak. Én is azt gondolom, nem kell azt gondolnunk, hogy ez a foglalkozás vagy ez a szakma, ez a hivatás alábbvaló lenne, mint bármelyik másik hivatás, és attól, hogy valaki politikus, attól ne érthetne, mondjuk, a felsőoktatáshoz, vagy ne vállalhatna benne szerepet. A köztisztviselők szerepét egy kicsit másképp látom, hiszen a köztisztviselő közvetlen állami függelmi viszonyban áll, tehát őt nem helyes egy ilyen típusú irányí tó testületbe delegálni. Beszéltünk is már a mai nap folyamán arról, hogy lehet, hogy érdemes átgondolni ezt a szabályozást. A minisztériumi delegáltak esetében mindenképpen indokolt az, hogy megmaradjon a jelenlegi szigorú szabályozás, hogy ezek a delegál tak semmiképpen se válhassanak valamifajta politikai ellenőrzés gyakorlóivá az intézmények fölött. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Pósán képviselő úr tovább fűzte gondolatomat, köszönöm. Valóban, a felsőoktatás egyfajta misszió is, és valóban vannak a társadalomban, ha szabad ezt a szót használnom, kockázatos, de ne tessék félreérteni, misszionáriusok. Olyan emberek, akiket a jó szándék vezet abban, hogy valamit a közért tegyenek, és megengedhetik maguknak. Persze, hogy sok ember van, aki nem engedheti meg magának, hogy elmenjen, és havonta egy délutánt eltöltsön ezzel a tevékenységgel. De vannak! És valahogy van egyfa jta pozitív korreláció, hogy azok az emberek, akik ezt megengedhetik magunknak anyagilag és vagyonilag, azok többnyire olyan tudásmennyiséggel, tapasztalattal is rendelkeznek, ami éppen ott kívánatos. Tehát nincsen olyan aggodalom, hogy ezt nem lehet. Az á llamtitkár úr figyelmeztetése helyénvaló, de szeretném, ha újragondolná, mert van egy annál még inkább helyénvaló meggondolás, nevezetesen, hogy meg kell fizetni ezeket az embereket, mert micsoda anyagi felelősség van a vállukon. Hát ne legyen az az anyagi felelősség a vállukon! Úgy strukturáljuk meg a felsőoktatási intézményrendszert, hogy az irányító testület tagjai ne vagyonukkal és életükkel és ágyukkal és berendezésükkel, mindennel legyenek felelősek ezért. Ilyet lehet csinálni, de ez még a kereskedelm i, az üzleti világban sem általános. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Miért mennénk ezzel ilyen messzire a felsőoktatásban, amelyik egy más jellegű misszió? Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Felhívnám képviselőtársaimnak a f igyelmét, hogy a részletes vitánál tartunk, és ott is a meghatározott szakaszokhoz benyújtott módosító indítványoknál, ezért kérném, hogy valóban ne ismételjék meg egyrészt az általános vitában elhangzottakat, másrészt pedig törekedjenek arra, hogy az adot t pontokhoz szóló módosító indítványokról beszéljenek. Most megadom a szót két percre Pósán László képviselő úrnak, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Van egy olyan kérdés, amire nem ad választ a törvény idevonatkozó passzusa, és tudomásom szerint egyelőre még egyetlenegy módosító indítvány sem, nevezetesen: az irányító testület döntene a költségvetésről, eddig renden van; most eddig az intézményi tanácsok döntenek erről. Az intézményi tanácsok jelen esetben a költség vetés során arról is döntenek, hogy a vezetői jutalomkeret mennyi lehet egy évben.
