Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 20 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen!” címmel politikai vita - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP):
2202 részletekben bárki elveszne, hogy nem a közös gondolkodásra való törekvés az erősebb tényező, hanem inkább az a szándék, hogy a hel yzetnek egy olyan egyoldalú értékelése váljon meghatározóvá, amely minden erőfeszítést annullál. Mintha ezek a folyamatok szétválaszthatók lennének, mintha ezek a folyamatok csak egy esztendőn belül mérhetők lennének, és kiállítható lenne a végső bizonyítv ány. Mindenki tudja, hogy ez nem így van, a pillanatnyi helyzet is egy folyamat eredménye, előzményekből következik, és az ezekért az előzményekért viselt felelősség pedig valamennyi politikai erő számára egyetemleges. Ezért lett volna jobb - és tegnap az európai ügyek bizottságában el is hangzott , hogyha a vita tárgya az a sokoldalú jelentés lenne, amely jót és rosszat egyaránt tartalmaz; vannak benne olyan számok, amelyek tényleg elgondolkodtatók, tényleg meghökkentik az embert, és arra sarkallják, hogy kritikusan szemlélje mindazt, ami azon a területen történt, ugyanakkor vannak más folyamatok, amelyeket reálisan normális megvilágításba helyez. Ez a 68 oldalas jelentés ma már, úgy tudom, hogy a rendelkezésére áll a képviselőknek, jobb alapot jelent az o bjektív reális értékeléshez, mint ami a vita során elhangzott. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Mert nem hiszem, hogy az egy jó megközelítés, hogy még azokat az erőfeszítéseket is lekicsinyeljük, amiket közösen tettün k meg, még csak nem is a kormány, hanem közösen, a parlamenti erők és a kormány együttesen. Én ilyennek tartom azt, hogy Magyarországon nagyon stabil alapja, közjogi bázisa van az európai ügyek parlamenti vitelének, a kormány és a parlament közötti kapcsol atnak. Meglepődve hallottam én is Hörcsik képviselő úr hozzászólását. Én nem felejtettem el azt, amikor 2002t megelőzően számtalanszor kértük, hogy konzultáljunk alkotmánymódosításról, a törvény koncepciójáról - nem tapasztaltunk ilyen készséget. Sokkal e lőrébb járhatnánk, ha megelőző, olyan szakmaipolitikai viták zajlottak volna Magyarországon a csatlakozás közjogi feltételeiről, amelyek meggyorsították, felgyorsították volna ezt a folyamatot. Egyébként é n is azt tapasztalom, hogy az újonnan csatlakozó országokban különös figyelemmel vannak a magyar gyakorlatra, értékelik azt a széles közjogi alapot, ami több kétharmados törvényből, alkotmánymódosításból, házszabálymódosításból áll, és ami talán ennél is fontosabb, amit nem lehetett volna konszenzus nélkül kialakítani, és hadd tegyem hozzá, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben a Magyar Országgyűlés minden olyan kétharmados törvényt elfogadott, amely elengedhetetlen volt a csatlakozás szempontjából. Ezek olya n tények, amelyeket sokkal inkább és sokkal jobban tisztelni kellene, és meg kellene becsülni. Ez a rendszer egy működőképes rendszer, hiszen az európai ügyek bizottságában, az úgynevezett nagybizottságban folyamatos és rendszeres munka folyik, minden ülés en ott vannak a felelős miniszteriális vezetők, a tárca nélküli miniszter, a pénzügyminiszter, a környezetvédelmi miniszter, minden olyan kérdésre igyekeznek választ adni, ami a bizottság tagjait foglalkoztatja, érvényesül a parlamenti ellenőrzés. Valóban, a miniszterelnök úr nem volt ott december 8án ezen az ominózus Európai Tanács előtti tájékoztatón, azért, mert abban az időpontban kormányülés volt, de ezt megelőzően is és azt követően is minden ilyen tájékoztatót a törvénynek megfelelően megadott, ez a lkalommal pedig a helyettesítés jogával és lehetőségével élt. Beindult az egyeztetési eljárás, a magyar parlament bekapcsolódik a közösségi jogalkotásba, nyilván a kezdeti lépések nehézségeit követően ez sokkal zökkenőmentesebben és sokkal gördülékenyebben mehet majd. (14.00) Sok minden elhangzott a mai vitában, amit, azt hiszem, nem kezelünk kellő realitással, és nem értékelünk megfelelően. A magyar állam, a Magyar Köztársaság valóban nem kapta meg a határőrizeti ügynökség székhelyét. Elmondta a miniszter a tegnapi bizottsági ülésen, hogy milyen körülmények, milyen feltételek nehezítették azt, lévén Magyarország nem tengeri állam, és a határőrizeti ügynökség tevékenysége szárazföldre és a tengeri határőrizeti tevékenységre egyaránt kiterjed. Ebből következő en Lengyelország eleve jobb esélyekkel indult. De ha azt vesszük alapul,
