Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4486. szám) részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Mandur László): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2076 fogalomrendszerét, amely azonban - mint erre 2 003. novemberi felszólalásaim során már utaltam - nem vág egybe sem a nemzetközi jogban általánosan használt kategóriákkal, sem pedig a nemzetközi szerződésekről szóló, 1969ben Bécsben kelt és a magyar jogrendszerbe az 1987. évi 12. törvényerejű rendelett el beiktatott jogi norma kategóriarendszerébe. Mi következik mindebből? Az, hogy a konszenzus megteremtése lehetséges az Alkotmánybíróság döntésének figyelembevételével. Ugyanakkor nagyon röviden reflektálnom kell arra, hogy Salamon képviselőtársam a mai hatályos szabályozást azért tartja fenntartandónak, mert ebben egyfajta mozgástérbiztosítékot lát a Magyar Köztársaság, a magyar állam számára; röviden úgy is fogalmazhatunk, hogy a ma hatályos szabályozást az állami szuverenitás szempontjából előnyösebbn ek tekinti. Vizsgáljuk meg azonban, hogy itt valódi mozgástérről vane szó, vagy valami másról, mondjuk, a mozgástér illúziójáról. Ha abból indulunk ki, hogy a Magyar Köztársaság kormánya vállal nemzetközi kötelezettségeket, nem egyszerűen a megerősítéssel , illetőleg a kihirdetéssel, majd az azt követő eljárással, hanem már azzal is, hogy megtörténik, mondjuk, egy nemzetközi szerződés parafálása, akkor az ebből való kimozdulás, az e kötelezettség alóli mentesítés azáltal, hogy majd az Alkotmánybíróság megho zza azt a döntését, amelyben előírja egy nemzetközi szerződést becikkelyező, a magyar jogrendszerbe beillesztő kormányrendelet és egy azzal ellentétes törvényi rendelkezés közötti összhang megteremtésének kötelezettségét a jogalkotó számára, ez külpolitika i szempontból, a nemzetközi kapcsolatok szempontjából tulajdonképpen hátrányos lépés. Nem lehet kihátrálni nagyobb nemzetközi hátrányok nélkül úgy egy vállalt kötelezettségből, hogy az Alkotmánybíróságra hárítjuk annak ódiumát, miért nem tudunk teljesíteni egy vállalt kötelezettséget. Valóban előfordulhatnak olyan szituációk diplomáciai tárgyalásokon, nemzetközi kapcsolatokban, hogy gazdaságpolitikai, hatalompolitikai, geopolitikai vagy számos egyéb ok miatt rákényszerül arra egy állam, hogy olyan kötelezet tséget vállaljon, amely nem áll igazán érdekében. De ilyenkor nem az a megoldás, hogy a vállalt kötelezettség alól majd egy alkotmánybírósági határozatra hivatkozással utóbb megpróbálunk szabadulni, hanem az az igazi megoldás, hogy olyan feltételeket terem tünk magunknak a tárgyalásokon, netán szövetségeseket keresünk más államokkal való együttműködés útján, amely az adott kényszerhelyzetet elhárítja vagy legalábbis enyhíti. (Podolák Györgyöt a jegyzői székben Nagy Nóra váltja fel.) És van ennek az egész kér déskörnek egy másik aspektusa is. Valóban előfordulhat az, hogy egy kormány vállal egy kötelezettséget, és egy következő kormánynak - más lévén a politikája - az az álláspontja, hogy ettől a kötelezettségtől szabadulni kellene. A ma hatályos szabályozás bi ztosít is egyfajta egérutat ilyen esetekben, hiszen előfordulhat, hogy egy kormány megerősíttet az Országgyűléssel egy nemzetközi szerződést, majd a következő kormány nem kívánja azt kihirdetni és ezáltal a vállalt kötelezettséget beépíteni a magyar jogren dszerbe. Ez persze egy súlyos alkotmányos mulasztás, mert nem biztosítja a vállalt nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Sőt, az is előfordul, hogy egy adott politikai erő attól függően, hogy kormánypárti vagy ellenzéki pozícióban működike, egy adott kérdésben eltérő álláspontot képvisel. Erre jó példa a Nemzetközi Büntető Bírósággal kapcsolatos fideszes álláspont. 2001ben az Országgyűlés határozatban megerősítette ahhoz a szerződéshez való csatlakozásunkat, am ely létrehozza ezt a Nemzetközi Büntető Bíróságot. (14.00) Jelenleg pedig ugyanez a politikai erő akadályozza ennek a törvényi becikkelyezését a magyar jogrendszerbe, a törvény általi kihirdetését, é s egyben azt is vitatja, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság hatásköre kiterjedjen a köztársasági elnökre is. Ez utóbbi fideszes álláspontot egyébként méltányoltuk, és ezt a témakört egy kapcsolódó módosító indítvánnyal kiemeljük a törvényjavaslatból, mert ú gy véljük, hogy ez a kérdéskör nem lehet akadálya a megegyezésnek.
