Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4486. szám) részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Mandur László): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2075 Tehát ha végignézzük egy adott hét termését, lényegében látjuk, hogy mely törvényjavaslatokhoz nyújtottak be módosító, illetőleg kapcsolódó módosító indítványokat, s ennek kapcsán meg leh et találni olyan indítványokat is, amelyekre nem is számítottunk, és akkor érdeklődni kell, hogy vajon miért nyújtottak be kapcsolódó módosító indítványokat olyan törvényjavaslathoz, illetőleg törvényjavaslatokhoz, melyekkel a plenáris ülés, a Ház már régó ta nem foglalkozott. Ezt csak zárójelbe tett megjegyzésként mondanám el a rádióhallgatók, illetőleg a tévénézők tájékoztatására. Áttérve az érdemi kérdésekre. Mindenekelőtt Petrétei miniszter úrhoz hasonlóan én is jelzem a tisztelt Háznak - különösen Salam on László igen tisztelt képviselőtársamnak , hogy kapcsolódó módosító indítványainkban számos fideszes elképzelést méltányoltunk. Így messzemenően figyelembe vettük azt az igényt, hogy ne változzon meg a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatosan az alkotmán y mai fogalomrendszere, kategóriarendszere. Ugyanakkor némiképp pontosítanám Salamon képviselőtársam fejtegetéseit. Ő tudniillik azt állítja, hogy teljesen egyértelmű az alaptörvény szóhasználata: mindig azt a kifejezést használja az alkotmány, hogy megkö tik a nemzetközi szerződést; legyen szó akár az Országgyűlésről, akár a köztársasági elnökről, akár a kormányról. Ha azonban alaposabban megtekintjük az alaptörvény szövegét, akkor azt láthatjuk, hogy három kategóriát is találhatunk alkotmányunkban, és min dhárom kategóriát nagyon röviden jellemzi a 7/2005ös, március 31én született alkotmánybírósági határozat. Az alkotmánybírósági határozat valóban felhívja arra a figyelmet, hogy a “megkötés” a leggyakrabban használt fogalom, ám ismer az alkotmányunk egy o lyan kategóriát is, hogy “előzetes hozzájárulás”, emellett pedig az uniós csatlakozási klauzula megfogalmazásában szerepel a korábban annyit vitatott “megerősítés” kifejezés is. Ily módon tehát azt láthatjuk, hogy az alaptörvényünk három fogalmat használ: megkötés, megerősítés, illetőleg előzetes hozzájárulás. Az Alkotmánybíróság ma már általam is többször említett határozata kísérletet tesz arra - és ez a kísérlet tudományosan annak minősíthető, mivel azonban az Alkotmánybíróság döntései mindenkire nézve k ötelezőek, a gyakorlat számára ezek meghatározóak és irányadóak, és nemcsak kísérletnek, hanem végeredménynek is tekinthetők , tehát az Alkotmánybíróság határozata, összevetve az alkotmány különféle jogszabályhelyeit, nagyon egyértelmű állásfoglalást mond ki. Ennek az a lényege, hogy az alkotmány 19. § (3) bekezdés f) pontját együttesen kell értelmeznünk az alkotmány 30/A. § (1) bekezdésének b) pontjával. Ez a b) pont mondja ki azt, hogy a köztársasági elnök nemzetközi szerződéseket köt; amennyiben a szerz ődéskötés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges. Az előbb említett 19. § (3) bekezdés f) pontja pedig azt mondja ki, hogy az Országgyűlés megköti a Magyar Köztársaság külkapcs olatai szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fontosságú nemzetközi szerződéseket. E két jogszabályhely együttes értelmezéséből az Alkotmánybíróság azt a következtetést vonta le, hogy amikor az Országgyűlés előzetesen hozzájárul egy köztársasági elnök á ltal megkötött szerződés megkötéséhez, akkor ez lényegében nem más, mint az, hogy az Országgyűlés felhatalmazást ad a köztársasági elnöknek arra, hogy nemzetközi szerződés kötelező hatályát elismerje. Ezzel a rendkívül bonyolult formulával, ezzel a rendkív ül bonyolult fogalommal lényegében az Alkotmánybíróság az alaptörvényből - egy kivételtől eltekintve - hiányzó “megerősítés” fogalmát pótolta, és egyben jelezte azt is, hogy a megerősítés is kettős természetű. Egyfelől ez egy belső jogi cselekmény, amellye l a Magyar Köztársaság önmagára nézve egy nemzetközi szerződést kötelezőnek ismer el; másfelől azt is jelzi, hogy ez egy külső, nemzetközi jogi cselekmény is, mégpedig az, hogy a Magyar Köztársaság a nemzetek közössége, a tagállami kapcsolatrendszerek szem pontjából is elismeri egy szerződés kötelező jellegét, tehát nemcsak a belső jogrendszer alapján kötelező ez a szerződés, hanem a nemzetközi jog alapján is annak kell hogy minősüljön. Tehát azt mondhatjuk, hogy megadta az Alkotmánybíróság azt a fogalmi ren dszert, azt a fogalmi készletet, amellyel meg lehet alkotni a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló új törvényt. És ebben az esetben már valóban meg lehet tartani egyértelműen az alkotmány mai
