Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló 1999. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
199 Az egyetlen kérdés, ami ellenzéki oldalról felmerült, a gyermekmunkával kapcsolatos korhatár szabályozása volt. Az a kérdés hangzott el ellenzéki oldalról, ha a Karta a 15 éves kort jelöli meg mint a gyermekmunka minimumha tárát, az vajon nem jelentie azt, hogy Magyarország is le fogja szállítani a jelenleg érvényes korhatárt, hiszen nálunk 16 éves koráig köteles valaki a közoktatásban részt venni, következésképp ehhez van illesztve a fiatalok foglalkoztatása is. Ez alól ki vételt csak egyegy hónapos nyári munka esetén lehet adni. A tárca képviselője megnyugtató választ adott erre a kérdésre, elmondta, nincs olyan kormányzati szándék, hogy a jelenleg hatályos 16 éves határon módosítani kívánna bárki. Ezt követően került sor az egyhangú szavazásra. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Képviselő asszony, lenne egy javaslatom. Mivel a saját nevében is szólni kíván, folytassa. Nyolc perce van. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. A magam nevében, illetve a S zabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja nevében is szeretnék véleményt mondani a javaslatról, ami röviden és tömören természetesen támogató, hiszen ezt megelőzően 2004 áprilisában tárgyalta a Ház és fogadta el azt az országgyűlési határozati java slatot, ami a szóban forgó négy cikk - egészen pontosan úgy van, ahogy Csáky képviselő úr mondta, két teljes és két részleges cikk - beemelését tartalmazza. Ha már van rá lehetőségem, hogy erről a kérdésről beszéljek, akkor szeretnék egy kicsit visszatekin teni az időben, emlékeztetve magunkat arra az 1999es tárgyalássorozatra, amikor első ízben történt meg a kérdés törvényi szabályozása. Az, hogy Magyarország 1991ben aláírta a Kartát, egy gesztus volt. Utána viszont évekig nem történt semmi. Egészen ponto san az 1999. évi C. törvény sorolta fel azokat a cikkelyeket, amelyeket magára nézve Magyarország is kötelezően elismer. Ez volt az az alkalom, amikor tényleg érdemi tárgyalás volt ezekről a kérdésekről a tisztelt Házban. A Karta - amelyről tudni való, hog y az Európa Tanács dokumentuma, és már 1961ben létrejött - eredetileg 19 cikket tartalmazott. Ezt követően négy alkalommal került sor kiegészítésre, 1988ban, 1991ben, 1995ben és 1996ban készült módosító jegyzőkönyv, illetve kiegészítés ehhez a dokumen tumhoz. Számunkra a feladat először úgy jelentkezett, hogy a 19 szakaszból - amelyek közül hét cikkely jelentette a dokumentum kemény magját - válasszunk ki tizenkettőt, amit Magyarországra nézve kötelezően elfogadunk. A szabályozás egészen pontosan olyan, hogy a kemény magnak számító hét cikkből el kellett fogadni ötöt. Ezek akkor a munkához való jog, a szervezkedési jog, a kollektív alkuhoz való jog, a szociális és egészségügyi segítségre való jog, valamint a család joga a szociális, jogi és gazdasági véd elemhez című cikkek voltak. Az 1999es vitában Bauer Tamás képviselőtársammal együtt nyújtottunk be módosító indítványokat annak érdekében, hogy többet vállaljon Magyarország, mert már 1999ben úgy ítéltük meg, hogy többre vagyunk képesek az akkori állapot ok szerint is. Egészen pontosan - ezt tényleg csak az érdekesség, illetve a teljesség kedvéért idézem fel - a javaslatunk a 10. cikk, a szakmai képzéshez való jog beemelésére, a 12. cikk (1) bekezdésének a beemelésére - amely a társadalombiztosításhoz való jogot tartalmazta , valamint a 15. cikk beemelésére irányult, amelyik a fizikai vagy értelmi fogyatékossággal élő személyek szakmai képzéséhez, rehabilitációjához és társadalomba történő újrabeilleszkedéséhez való jogát írta le. Ha képviselőtársaim megné zik az előttünk lévő javaslatot, illetve a tavalyi országgyűlési határozati javaslatot, akkor azt látják, hogy az akkori javaslatok teljes egészében egybeesnek a mostani javaslatokkal. Ez a törvényi kihirdetés arra irányul, hogy a 10. cikket és a 15. cikke t teljes egészében, a 12. cikket pedig részben, éppen az (1) bekezdés vonatkozásában fogadjuk el, valamint a már emlegetett 7. cikket, amelyik a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogát tartalmazza, de azt is csak részben.
