Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint az igazságügyi szakértő nem peres eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjava... - DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
170 Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. GYIMESI JÓZSEF , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A FideszMagyar Polgári Szövetség is eg yetért azzal, hogy az igazságügyi szakértőkre és az igazságügyi szakértői tevékenységre vonatkozó szabályokat törvényben kell meghatározni, azonban nem ért egyet azzal, hogy ezt a fontos, az igazságszolgáltatás részét képező tevékenységet kiszakítsuk az ig azságszolgáltatás világából, és részben az üzleti világba helyezzük át. A szabályozási szint megváltozása álláspontunk szerint is kifejezi az igazságügyi szakértői munka társadalmi megbecsülését, és kifejezi az e hivatást gyakorlókkal szembeni fokozottabb elvárásokat is. (13.00) Tudatosítja ugyanakkor azt a felelősséget, amely talán különböző mértékben, de az igazságszolgáltatásban közreműködők mindegyikétől elvárható. Amikor az igazságügyi szakértőkről beszélünk, nem azokra a szakértőkre gondolunk, akikbe léptennyomon belebotlunk, akik televízióban, rádióban és az írott sajtóban naponta mondják el megfellebbezhetetlen véleményüket a világ dolgairól - magukat természetesen független szakértőnek beállítva , hanem azokról, akik a bírósági és más hatósági elj árásokban az igazság kiderítését segítik munkájukkal, tudásukkal. Ők az igazságügyi szakértők, akik különleges szakértelmükkel a hatóság felkérésére, kirendelésére, jogilag szabályozott módon és önálló felelősséggel véleményt nyilvánítanak olyan tényekről, amelyeknek az adott ügy szempontjából jelentőségük van, olyan összefüggésekről, amelyek ugyancsak jelentőséggel bírnak, és ezzel segítik azt a munkát, amely a múltban történt események megismerése, ha szakszerűen fogalmazok, akkor a történeti tényállás me gállapítása. Nemcsak a tények elemzésében nyújtanak ők segítséget, hanem az okokozati és egyéb más összefüggések felismerésében, bemutatásában és az események jövőben várható következményeinek megítélésében is. Az igazságügyi szakértőknek kitüntető szerep ük van az igazságszolgáltatásban, tevékenységük az igazságszolgáltatás szerves része megítélésünk szerint. Véleményük nem egyszerűen egy a hatóság rendelkezésére álló bizonyítékok közül. Az igazságügyi szakértői vélemény a bírói ítéletbe beépülve emberi so rsokat dönthet el. Ezért nem elég - egyetértek az előterjesztővel , hogy ezek a szabályok az egyes eljárási törvényekben nyerjenek meghatározást, hanem valóban átfogóan az igazságügyi szakértői szervezetre, illetve tevékenységre vonatkozó alapvető kérdése kben a törvényi szabályozás, egységes szabályozás szükséges. A törvényi szintű szabályozásnak elő kell segítenie az igazságügyi szakértői munka és ezen keresztül végső soron az igazságszolgáltatás iránti közbizalom erősödését. A törvénynek szabályoznia kel l a kirendelő hatóságok és az igazságügyi szakértők viszonyát, mert tudjuk, a múltban úgy volt ez, hogy gyakran a szakértő úgy értelmezte, hogy a kirendelő hatóság akaratának mindenben meg kell felelnie. Ezt a viszonyt alapvetően az határozza meg, hogy a h atóság határozatban megjelöli az elvégzendő szakértői munkát, a tevékenység körét, és a szakértő ezt követően önállóan, saját tudását, szakértelmét felhasználva alkotja meg a véleményét. A szakértőnek tehát a kirendelő hatóságtól is függetlennek kell lenni e ilyen értelemben, de függetlennek kell lennie azoktól a felektől is, akik között adott esetben a vitás ügy folyik, mert ha enged a szakértő ezeknek a befolyásoknak, akkor ez a szakértői munka pártossá válik, és elveszti tárgyilagosságát. Mikor kell bevon ni a szakértőt a hatósági eljárásba? Megítélésem szerint ez az egyik legfontosabb kérdés. Mert a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani, ezt a szabályt valamennyien ismerjük, de a köztudomású tények nincsenek jegyzékbe foglalva, és azok a tények sem, am elyek megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, tehát amely tények tekintetében szakértő igénybevételére van szükség. S azt a kérdést mégsem döntethetjük el a szakértővel, hogy a
