Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1535 Jól tudjuk magunk is, hogy az otthonr ól, szüleinktől hozott értékek mellett életünk alakulását meghatározzák az iskolában tanultak. A betűvetés tudományától kezdve az egyenletek megoldásán át a doktori fokozatig egy diák rengeteg lépcsőt megjár. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az általános iskolá tól a felsőoktatásig hosszú az út, ám nem minden fiatalból válik egyetemi doktor, mégis egy nemzet felsőoktatása és annak minősége a nemzet megmaradásának egyik záloga. Egy olyan kis ország, mint Magyarország, amelynek sem stratégiai nyersanyagkincse, sem fejlett ipara és az utóbbi években sajnos már mezőgazdasága sincs, versenyképességét egy módon őrizheti meg: tudással, mindenekelőtt a felsőoktatásban megszerezhető tudással, amelynek nyomán gomba mód szaporodhatnak a kutatásfejlesztéssel foglalkozó intéz etek, fejlesztőközpontok. Nem kellene délibábokat kergetni ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, tíz év múlva hazánk KözépEurópa lüktető tudásközpontjaként jobbnál jobb kutatókat, mérnököket, orvosokat nevel, akik nem kénytelenek elhagyni hazájukat a társadalmi és anyagi megbecsülés teljes hiánya miatt, mint ma. Nem kellene. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nem kellene. Nem akkor, ha egy olyan törvény vitáját kezdenénk meg ma, amely ezt a víziót elérhetővé teszi a nemzet és polgárai számára. Ez a törvénytervez et azonban nem rendszert, hanem káoszt hozhat, nem fejlődést, hanem hanyatlást eredményezhet a felsőoktatásban, így hazánk jövőjére nézve is aggályos lehet. A ma is hatályos szabályozást az Antallkormány terjesztette 1993 nyarán az Országgyűlés elé. Azóta ez a jogszabály határozza meg felsőoktatásunk rendszerét. Akkoriban a jogszabály készítői nem elvont elképzeléseiket erőltették rá a szférára, hanem valós igényekre adtak valós válaszokat. Többek között ezért lehetséges, hogy a törvény az elmúlt tizenegy évben ugyan sokat változott, de a mai felsőoktatásunk alapja még mindig ez a jogszabály. A módosítások, a szabályozás finomításai hozták létre a mai felsőoktatási intézményirányítási és érdekképviseleti rendszert, a minőségen hatékonyan őrködő akkreditáci ós szisztémát, majd az integrációnak köszönhetően kialakult hatékonyabb intézményhálózati struktúrát. Ma, 2005ben a balliberális oktatási kormányzat újra a felsőoktatás alapjait kívánja lerakni. Azt egyrészről megértem, hogy a Magyar Bálint miniszter úr á ltal vezetett Oktatási Minisztérium végre fel akar mutatni valamit, másrészről számomra érthetetlen, hogy amiként egy jól megépített háznak sem kell kétszer alapot rakni, miért gondolja azt a minisztérium, hogy a valós változások által szükségessé tett mód osításokhoz mintegy “mellékelnie” kell egy új alapot is. Valós változás például: az elmúlt években felduzzadt hallgatói létszámnak köszönhetően szinte általánossá vált a magyar felsőoktatás. Jelenleg a korosztály 50 százaléka folytat tanulmányokat egyeteme ken, illetve főiskolákon. Ez nem baj, sőt üdvözlendő, azonban a magyar felsőoktatási rendszer túlterhelt, jelen formájában nem képes a korábbi hagyományainkhoz méltó, megfelelő minőséget adni, és nincs összhangban a munkaerőpiac elvárásaival. Megoldást jel entene a problémákra a képzési rendszerünk átalakítása, az eddigi kétlépcsős modellről való áttérés a lineáris képzési rendszerre, amely valóban az oktatás minőségének javítását jelenthetné. Azonban ez a javaslat sajnos nem erről szól. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Ez a javaslat nem a lineáris képzési rendszerre való áttérésről és lényegi problémák megoldásáról szól. Ez a javaslat a felsőoktatás irányítási, szervezeti, finanszírozási rendszerében való radikális átalakításról szól, amelyet a balliberális oktatá si kormányzat a “kifárasztás” módszerével élve erőltetett át a szakmai szervezeteken, hiszen gondoljunk csak vissza, önmagában is egy beszédes adat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat alapjául szolgáló koncepciónak több mint kilenc változata volt nyilv ános, és több mint két és fél évig hatalmas viták közepette készült. Így sikerült elérni az oktatási kormányzat jelenlegi vezetőinek azt, hogy olyan változások kerültek a törvénytervezetbe, amelyek megsértik a több évszázados, minden európai országban term észetszerűleg elfogadott intézményi autonómiát. A törvénytervezet alapján az oktatási tárca felrúgja a rendszerváltás óta a kormányzat és a felsőoktatási intézmények, szakmai szervezetek és érdekképviseletek kialakult hatáskör- és felelősségmegosztási gyak orlatát. A törvénytervezet a magyar és európai felsőoktatástól teljesen idegen jogi megfogalmazásokat tartalmaz, tele van ellentmondással, továbbá azt a képet mutatja,
