Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1529 diploma tartalma, ezt az intézmények szabják meg. Franciaországban a nyolcvanas évek óta 3, 5, illetve 8 évre tagolódik a képzés. A bolognai nyil atkozat aláírása után elhatározták, hogy 3 év után is kapjanak valamiféle kimenetet, diplomát a hallgatók, de itt továbbra is a hagyományos módon kétféle kimenetet kapnak a hallgatók. Németországban 2002 őszén kezdték el a kétciklusú képzés alkalmazását. O tt a diákok 5,3 százaléka vesz részt ilyen típusú képzésben, és nagyon nyugodt fejlesztéspolitikával, mondhatni, organikus módon nőnek bele az igényeknek, a munkaerőpiaci visszaigazolásoknak megfelelően a kétciklusú képzésbe. Ausztriában 2005 elején az eg yetemi szakok 25 százaléka - nem több - kétciklusú. Megtartották a régi egyetemi és főiskolai szakokat, és elindították az újakat is, nem szüntették meg egy csapásra a régi főiskolai és egyetemei szakirányokat. Lengyelországban 2000 körül indult el a folya mat gyakorlatilag magától. Az intézmények fölismerve ennek az értékét, európai dimenzióit, szépen maguktól elkezdtek ilyen tagolású képzési utakat kialakítani. Csehországban, ahol '98ban, illetve 2001ben egy törvény lehetővé tette ezt a lineáris képzési rendszert, ott is mindenféle sürgetés és erőszak nélkül teszik ezt. Olaszországban szintén egy vegyes rendszert hoztak létre, elindították az új típusú képzéseket, de megtartották még - deklaráltan egy hosszabb átmeneti időszakra - a hagyományos képzési ut akat. A teljes európai kép ennél jóval színesebb. Olyan megoldást, amit most Magyarország készül meglépni, hogy 2006 szeptemberétől megszünteti egy csapásra a főiskolai és egyetemi szakokra való felvételt, és kihalasztja ezeket a képzési utakat, azaz már 2 005 novemberében ilyen szakokat nem hirdethet meg főiskola és egyetem, tudomásom szerint egyetlenegy ország választott: Norvégia 2002ben; rajta kívül senki. És ott is egy vegyes rendszert hoztak létre, de ott egy csapásra egy évet, és utána fölmenő rendsz erben végigzongorázták ezt a dolgot. Tehát a bolognai folyamat, a nyilatkozat önmagában - a hat célkitűzés közül csak egy az, ami ilyen jellegű törvényhozást indokolna, és abban is azt látjuk az európai körkép után, hogy ilyen jellegű radikális átalakítást , mint amit most Magyarország tervez, a nálunknál szerintem bölcsebb, nyugodtabb fejlesztéspolitikát vivő országok nem választanak. Ezért fogalmaznak úgy a képviselőtársaim, hogy ez egy vakrepülés. Nem véletlenül évtizedek, évszázadok alatt alakultak ki ez ek a képzési utak, nem véletlenül van úgy, ahogyan van. Érdemes ezt az áttérést megtenni, de nem mindegy, hogy hogyan, mert ezek a károk, amiket közben elszenvedhetünk vagy okozhatunk, nem reparálhatók. Sok minden javítható, lehet kísérletezni az irányító testülettel. Ez aránylag könnyen reparálható jogalkotás módján. De ha karok, tanszékek, intézetek alól csúszik ki a képzési út, a talaj, az évek, évtizedek alatt gyógyítható csak be. Tehát nagyobb türelem, nagyobb körültekintés, kevesebb kapkodás - ez a le gfontosabb, amit most ennek a vitának az elején a Fidesz hangsúlyoz. Néhány részletről: az irányító testületről rengeteget beszéltek eddig is, az elmúlt másfél esztendő vitái ekörül csúcsosodtak. Nehéz eldönteni, hogy azzal a szervezettek kapcsolatban, ami majd létrejön, kinek van igaza, a miniszter úrnak, aki úgy fogalmaz, hogy majd itt kiteljesedik, felnőtté válik az intézmény, és az autonómia megerősödik, vagy azoknak a kritikusoknak, akik attól félnek, hogy a minisztérium, a kormány, amelyik előkészíti a folyamatot, amelyik a tagok egy részét delegálja - megjegyzem zárójelben: a szenátus sem az intézményből delegál tagokat, hanem külső tagokat kérhet föl, talán az egyetlen a rektor, aki az adott intézményhez tartozik , nos ez az intézmény a kormányzat, a politika szőrős lábát jelentie majd a tudomány hűvös csarnokaiban. Ha nekik van igazuk, akkor joggal fogalmazhat úgy az ELTE egyik volt dékánja - hangsúlyozom, idézet, de a vita érzelemittasságát jól mutatja : “Vigyázat! Vigyázat! Magyar Bálint most ős szel öt évre kinevezi embereit, s a következő kormányzati ciklus teljes ideje alatt csapatai uralkodnak a felsőoktatási intézményeken.” Nyilván ez az egyik nézet. A másik pedig az, amit a miniszter úr hangsúlyoz, hogy most lesz igazán felnőtté a magyar fel sőoktatás. Az bizonyos, hogy az a megoldás, ami ma a törvénytervezetben előttünk van, és a Magyar Köztársaság alkotmányában is garantált autonómia, nincs összhangban. Alkotmánybírósági
