Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1530 beadványokat látunk magunk előtt, és ezek bizony meg fogják állni a hel yüket, ha ezen itt nem változtatunk. Valóban, az egyik értelmezési lehetőség az, amit Szabó Zoltántól hallottunk, hogy ez a vállalatirányításban megszokott kettős irányítási rendszer. S ő azt mondja, válasszuk külön a tanulmányi, akadémiai és a gazdasági d öntéseket. Válasszuk! De a törvény ezt nem teszi. A törvény úgy fogalmaz: stratégiai döntések. És hogy mi az, azt a döntéshozó, irányító testület mondja meg. Lehet egy másik megoldás - ilyen módosító javaslatokat már láttam beadás előtt : csináljunk egy a lsóházat, felsőházat, a szenátus javasol, az irányító testület - nevezzük át fenntartói tanácsnak - pedig egyetért, vétójoga van, önálló javaslatot nem tehet. Másmás irányba megy a két dolog, de így ebben a formájában bizonyosan nem tölti be azt a szerepe t sem, amit Szabó Zoltán kíván, és azt sem védi meg, ami az egyetemek, intézmények autonómiájából megvédendő. Az autonómia egy nehezen értelmezhető dolog. Ha oly hatékonyak és gazdaságorientáltak lettek volna a magyar egyetemek, mondjuk, a kilencvenes évek elején, mint ahogyan most a miniszter úr szeretné őket látni - mondjuk, '9294 között bizonyosan megszüntetik a gépészképzéseket, hiszen tönkrement a nagyipar, gépjárműgyártás nem létezett , ha ezt tette volna hatékonyan, piacorientáltan, akkor ma nem le nne felsőfokú végzettségű ember, aki a magyar GDPnövekedés felét kiadó gépjárműipar szakemberbázisát jelentette. Tehát vigyázat a túl rövid távú, túlságosan a gazdaság napi igényeire koncentráló intézményvezetéssel! Persze, van másik oldala is az autonómi ának. A gőzmozdonyokat emlegette a miniszter úr az expozéjában. Gőzmozdonyok a hetvenes évek óta fővonalakon már nincsenek, szárnyvonalakon megszűntek a nyolcvanas években is. Bár a műegyetemen még a kilencvenes évek elején volt gőzmozdony tanszék, gőzgép tanszék bizonyosan, mert a professzor uraknak órát kellett adni. Tehát kétélű a dolog, de az az évtizedes, évszázados tapasztalat, hogy jobb inkább az intézményekre bízni, azt a fajta tehetetlenséget is elviselve, ami ebből az autonómiából fakad. Azt a faj ta autonómiát, amire itt szintén utalás történt, a gazdaság területén Szabó Zoltán idézte az elkártyázott téeszt, lehete elkártyázni egy egyetemet, nos, ezen a területen jelentősen növeli az intézmények önállóságát. Abszurdumról beszélt a miniszter úr. Én azt tartom abszurdumnak, ha egy költségvetési támogatást kapó intézmény a költségvetési forrásainak föl nem használt részét állampapírba fektetheti, amely állampapírt azért bocsát ki az Államadósságkezelő Központ, hogy a költségvetés hiányát befedje, azt a költségvetési hiányt - mert többek között azért hiányos , mert kifizetik az egyetemek támogatását. Ilyen nonszensz, amit megenged ez a törvény, utoljára a Lupis Brókerház idején volt, '93ban, vagy a gmkk idején, '88ban. Hová megyünk vissza?! (13.50) Ha világosan különbséget akarunk tenni közszféra és magánszféra, piaci viszonyok és költségvetési intézmények között, akkor bizonyos, hogy ennek a törvénynek ezeket a pontjait korrigálni, de legalábbis finomítani kell. Mindazonáltal ez a törvény közelében sincs annak, amit a minisztérium az első koncepcióiban letett, nagymértékben javult, és az így benyújtott javaslat fenntartja a lehetőségét annak, hogy szakmai és politikai konszenzus alapján tudjunk egy törvényt elfogadni. Ahhoz azonban, hogy ez megtörté njen, a vita során alapvető módosításokra van szükség a finanszírozásban, az intézményirányításban, illetve a kétciklusú képzés bevezetésének a módjában. Mi ezeket a javaslatokat a részletes vitában ismertetni fogjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellen zéki oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Önt illeti a szó. GUSZTOS PÉTER , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnö k Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt megjelent érintett és érdeklődő Vendégeink! Képviselőtársaim! A reform egy elcsépelt, sokszor elhasznált kifejezése a politikának, ami a
