Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1525 parlamenten kívül különböző érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezetek az egyetemi autonómia megszűnéseként értékelték. Valójában az irányító testület és a szenátus kettősségének létrehozása nem más, mint annak a jól ismert modellnek az érvényesítése, amely az üzleti és az akadémiai típusú döntés eket elválasztja egymástól. Természetesen miniszter úrnak igaza volt, a felsőoktatási intézményeink élén számos kiváló klasszikafilológus és halbiológus bizonyította be, hogy tudománya mellett menedzseri vénával is rendelkezik, mindazonáltal nem szükségsz erű, hogy egy egyébként tudományos irányításra kitűnően alkalmas, még egyszer mondom, klasszikafilológus vagy halbiológus az üzleti életben, az üzleti élet olyan arányaiban is eligazodjék, amikor egy nagy egyetem több tucat milliárdos éves költségvetésérő l és annak vagyonáról kell dönteni. Ennek megfelelően választja ketté az akadémiai döntéshozatalt, a tudás termelésére, továbbadására vonatkozó döntések meghozatalát és az üzleti, vagyoni típusú döntések meghozatalát a törvényjavaslat. (13.20) Ami az autonómia sérülését illeti, szeretném még egyszer leszögezni: az irányító testületek a törvényjavaslatban szereplő jogosítványaik döntő részét a minisztériumtól, a kormánytól veszik át, tehát semmiképpen sem tekinthető úgy, hogy enne k a testületnek a létrejötte az egyetemi autonómiát csorbítaná. Azokban az esetekben viszont, ahol korábban az egyetemi tanács mint az egyetem választott testülete döntött, és most ez átkerül az irányító testület hatáskörébe, valóban azt a kérdést kell föl tenni, hogy vajon amikor adófizetők pénzével kell gazdálkodni, akkor ennek a gazdálkodásnak csak a törvényessége érdekese, vagy a gazdálkodás célszerűsége is. A gazdálkodás törvényességét természetesen ma is és eddig is módjában állt ellenőrizni az Állami Számvevőszéknek vagy bármely erre hivatott testületnek. Ugyanakkor a gazdálkodás célszerűsége kizárólag az egyetemifőiskolai tanácson múlott, és még egyszer mondom, kérdéses, hogy valóban megengedhetőe autonóm döntéshozatal olyan esetekben, amikor valak i nem a saját pénzével gazdálkodik. Az irányító testületek létrehozását ennek megfelelően a törvény nem is teszi kötelezővé a magánintézmények esetében, ott a döntést a tulajdonos is meghozhatja, hiszen a saját pénzével “játszik”; az állami felsőoktatási i ntézmények esetében azonban nem ez a helyzet. Amikor az abszurditások kategóriájába megyünk el, akkor azt a kérdést is föl lehet tenni - mint annak idején Hofi Géza mondta volt a “Negyvenszáz a juhakolra” című számában, hogy tudniillik egy téeszt elkártyáz tak , megengedhetőe, hogy egy egyetemet elkártyázzanak; mert hiszen az autonómia elvileg ezt is lehetővé tenné. Úgy gondoljuk, hogy ezt nem lehet megengedni, tisztelt Ház, úgy gondoljuk, hogy van helye az egyetem, illetőleg a kormány által delegált irány ító testület döntéshozatalának olyan esetekben, amikor azokról a kérdésekről van szó, hogy az adófizetők által befizetett forintokat hogyan, milyen hasznossággal, milyen célszerűséggel, milyen hatásfokkal költi el az egyetem és a főiskola a tudás termelésé re és gyarapítására. Másfelől az irányító testület létrehozása, az irányító testületek összetételének szabályozása biztosítja azt, hogy ezek a döntések mentesek lehessenek azoktól a belső érdekviszonyoktól, amelyek - valljuk be, mindannyian ismerünk ilyene ket - sok felsőoktatási intézmény ilyen döntéshozatalát eltorzították. A kéz kezet mos elve nem föltétlenül a leghatékonyabb gazdasági döntéshozatal, márpedig a korábbi döntéshozatali mechanizmusban, ha ez nem is volt törvényszerű, de legalábbis be volt kó dolva. Amikor tisztelt képviselőtársaim azt mondják, hogy itt a kormány vagy a minisztérium rá kívánja erőltetni az irányító testületeket a felsőoktatási intézményekre, akkor megint csak arra tudok hivatkozni, amit az imént már megtettem, hogy a felsőoktat ásban érintett hét legfontosabb reprezentatív szervezet - a Rektorok Konferenciája, a Főigazgatók Konferenciája, a Magyar Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a Doktoranduszok Ors zágos Szövetsége és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete - támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot a benne foglalt irányító testület szerint is.
